Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Októberi teendő: állítsuk be a galamblétszámot

 

 

 

Vége a teljes versenyszezonnak, már nem csak a főprogram, hanem a fiatalok versenyei is véget értek. Aki okosan gondolkodik, az ilyenkor nem húzza-halasztja sokáig a legfontosabb őszi feladatot: a selejtezést.

Már csak azért sem, mert a galambok javában vedlenek és nem mindegy, milyen körülmények között meg végbe a tollváltás. Ha kiselejteztük azokat a madarakat, amelyek nem érdemlik meg, hogy tovább egyék nálunk a kukoricát, pénzt és időt spórolhatunk meg.

A külföldi szaksajtó telis tele van az őszi tennivalókkal foglalkozó cikkekkel. Ezek közül a legtöbb e két témával, a szelektálással és a vedléssel foglalkozik.

Mi most nézzük az előbbit.

Tehát a szelektálás. Ma már mindenki tudja, aki komolyan veszi hobbinkat, hogy válogatás nélkül nincs eredmény. A postagalambsport is olyan, hogy a versenyeken elindított galamboknak csak egy része tudja sikeresen teljesíteni a feladatot, a leggyorsabb hazatérést, míg a többiek csak a futottak még mezőnyben teljesítenek. Ha egy galamb rendszeresen ennyire képes, nincs értelme megpróbálni jövőre is.

Tehát az első feladatunk kiszedni a dúcból azokat, amelyek teljesítménye nem éri el legalább az 50 százalékot, azaz a küldött utakból legalább a felén nem helyezte magát.

Lehetünk ennél szigorúbbak is – a bajnokokra ez a jellemző -, vagy engedékenyebbek, ha láttunk néhány jelet, amely rosszabb arány esetén is arra késztet minket, hogy megtartsuk a galambot. Lehet ez például néhány figyelemre méltó él helyezés, vagy egy verseny nagy előnnyel való megnyerése, vagy ehhez hasonló, értékelhető momentumok. Felejtsük el viszont a majd jövőre szlogent, az idén rosszul repülő galamb nagy eséllyel 2014-ben is ugyanezt teszi.

 

Figyeljünk jobban az egyévesek értékelésére. Vannak olyan tenyészvonalak, amelyek leszármazottai évesen nem teljesítenek kimagaslóan, de kétéves koruktól már terhelhetők és ilyenkor hozzák is a teljesítményt.

Más a helyzet az idei fiatalokkal. Ezeket valamilyen módon már próbára tette tenyésztőjük – a legtöbben a kerületi programot választották, vagy egyéni tréningeket tartottak -, tehát, ami megmaradt, azt érdemes átgondoltan válogatni. Sajnos ebben a szezonban is néhány úton sokan nagyon sok galambot veszítettek el – ennek okairól már írtunk -, s így bizonyos, hogy rengeteg jó képességű madár maradt el, nem azért, mert hülye szegény, hanem mert az adott pillanatban nem volt teljesen egészséges.

A szakirodalom sokat foglalkozik a fiatalok szelektálásával. Vannak, akik nem szeretik hímeknél a nyitott szegycsontot, mások rossz jelnek tartják, ha a galamb hajlamos az

elhízásra. Ugyancsak sokan említik, hogy az azonos körülmények között tartott, azonosan takarmányozott és felkészített galambok közül azonnal kiszedik azt, amely gyenge fizikumú.

A fiatalok átvizsgálásánál érdemes egy pillantást vetni a torokra is. Azt a galambot, amelynek légnyílása nem árpaszem alakú, hanem kerek, szintén a legtöbben kiteszik a dúcból.

Ha pontosan feljegyeztünk minden fontos adatot szezon közben könnyű dolgunk lesz. Ezek alapján szelektáljuk azokat a fiatalokat, amelyek kiengedéskor nem repültek a többiekkel, hanem gyorsan leültek. Szedjük ki azokat is, amelyek mindig úgy estek neki az etetőnek, mint aki soha nem evett.

Hogy pontosan hány galambot tartsunk, arra a profik a következőt mondják. Számítsd ki a dúcod térfogatát – a szélesség szorozva a hosszúsággal és az szorozva a magassággal -, majd az így kapott eredményt szorozd meg kettővel. Azaz minden légköbméterre két galambot helyezhetsz el. Ha ezt betartod, nem lesznek a madarak stresszesek, elkerülhetsz egy sor, a zsúfoltsággal járó betegséget. És ami nem a legutolsó: olcsóbban tarthatod fenn az állományodat, s kevesebb munkával jár a dúcvezetés is.


 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.