Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Most aktuális egy vélemény a téli tenyésztésről

 

Az elmúlt években gombamód elszaporodott azon postagalambászok száma, akik már télen megkezdik a tenyésztést. Önkéntelenül is felvetődik a kérdés, mi lehet emögött? Annyi bizonyos, hogy nem csupán a Németországban későre tolódott fiatalok versenye miatt, hanem kell, hogy legyen néhány jelentős sarokpont, amely a téli tenyésztést a jövőben csaknem elkerülhetetlenné teszi. Az utóbbi években, és még várhatóan nagyon hosszú ideig vitathatatlanul a legnagyobb rém a fiatal galambjaink számára a fiatalok betegsége.

A betegség súlyos kitörésének lehetősége a télen kelt fiataloknál csak egy töredéke a megszokott időben (február – március) nevelt fiatalokéhoz képest. Ha ennek ellenére mégis előjön, a télen kelt galambok esetében ez március-április táján fog jelentkezni. Fiataljaink ilyenkor teljesen mentesek a tréningek, versenyek, az esetleges nyári forróság okozta stressztől, a betegség csupán egy nagyon enyhe formában lép föl és néhány nap alatt, kiengedés nélkül egy könnyű takarmányon, sokszor még a gyógyszerezést is mellőzve, elillan. Ha a galambok egyszer a betegségen keresztülestek, az állomány a járványból kilábalt, normális esetben ez a rém nem téma többé.

Már csak ezen az alapon is érdemes elgondolkozni a téli tenyésztésen azoknak a galambászoknak, akiknek évek óta gondot okoz a fiatalok betegsége.

A TAVASSZAL KELT FIATALOK NYÁRON VEDLENEK

Nézzük meg azokat a fiatal galambokat, melyeket nagyapáink szokásához híven áprilisban és májusban választunk le. Az augusztusi röptetések kezdeténél és alatt olyan érzésünk támad, hogy a galambokat csaknem kopaszon rakjuk a kosárba. Viszont senkinek nem jutna eszébe egy öreg galambot bekosarazni akkor, amikor a fején már alig van toll és a 6-7. evezőtollát eldobta. Nem beszélve arról, hogy ilyenkor az egész tollazat komplett csere alatt áll.

Ha ehhez azután a versenyen még egy eső is hozzájárul, a csőd elkerülhetetlen. Már csak ebből a nézőpontból is érdemes minden tenyésztőnek a téli tenyésztésen elgondolkodni, mert már azzal is jót teszünk galambjainknak, ha a versenyekre ideális tollazattal kosarazzuk be őket.

A VESZTESÉGEK CSÖKKENNEK

A fiatalok versenye alatt már azzal is csökkenthetjük a veszteségeket, hogy a galambok megfelelő elő tréninget kapnak és nagyjából egy három hónapos komoly tapasztalatszerzés áll mögöttük. Ez nem azt jelenti, hogy a téli fiataloknak nagyon gyakori tréningre – csaknem naponta – van szükségük, hogy sikeresen versenyezzenek. Ha kapnak mintegy 6-8 alkalommal privát tréninget 5 és 30 km-es távolságról, az kielégítő, hogy a hazatérési vágyat előmozdítsuk és erősítsük. Mindez kényelmesen és megfelelő időben végrehajtható a nyáron, mint a nyár végén, a közeledő fiatalok versenyének szorításában.

Vannak már olyan régiók, ahol a fiatalok versenyét előbb elkezdik és a tenyésztőknek lehetőségük van több élőtréningen részt venni, így a fiatalok akár 8-10 versenyen is repülhetnek, ami sokkal jobb szelektálásra is ad lehetőséget. Világos tehát, hogy azok a fiatalok, melyek júniusban, július elején már különböző röptetéseken és privát tréningeken vehetnek részt, megfelelő tapasztalatokat is tudnak gyűjteni. Ehhez viszont 2-3 hónappal előbb kell őket leválasztani, mint a jelenlegi, konzervatív módon nevelt fiatalokat.

A TÉLI TENYÉSZTÉS ELŐKÉSZÍTÉST IGÉNYEL

A téli tenyésztés a mi éghajlatunk alatt csaknem minden területen megoldható. Ha a tervezett pároztatási idő előtt 4 héttel megvilágítást, jó takarmányt, vitamint adunk, úgy a párosítástól számolva legkésőbb 12 nap múlva két nagyon szép tojás lesz a fészekben, teljesen mindegy, hogy +10, vagy -15 °C-t mutat a hőmérő. A fiatalok is minden időben és megfelelő gondozás mellett kitűnően fejlődnek és 22-25 napos korban minden gondolkodás nélkül leválaszthatjuk őket. Az elválasztás után egyáltalán nem szükséges valamilyen nagy méretű volierbe helyezni a fiatalokat.

Elegendő, ha van lehetőségük a környéket jól megfigyelni és márciusban, vagy április közepén nyugodtan kiengedhetjük őket, mintegy 3 hónapos korukban anélkül, hogy nagyobb veszteséggel kellene számolnunk. Ha netán a ragadozó is megtámadja őket, megijednek, felröppennek és ha néha órák múltán ugyan, de visszajönnek.

Ezzel a módszerrel sem vész el több fiatal, mint amikor közvetlenül az elválasztás után lesznek kiengedve. Inkább az ellenkezője az érvényes, mert a galamboknak több héten keresztül volt lehetőségük a környezetet jól megfigyelni és az agyukba vésni. Rövid idő alatt, már csapatban repülnek és hozzákezdenek húzni.

 

MINDEN A MEGVILÁGÍTÁSON ÁLL, VAGY BUKIK

Nem kell az elsötétítés munkáját felvállalni. A megvilágítási módszert minden tenyésztő meg tudja oldani, akinek áram van a dúcában, egy időkapcsoló segítségével. Ha a fiataloknak az elválasztás napjától 2 órával reggel és 2 órával este meghosszabbítjuk a világos órákat, ugyanúgy fognak viselkedni, mint a tavasszal elválasztott fiatalok. A különbség abban áll, hogy a januárban elválasztott fiatalok áprilisban, már az 5-6. evezőjüket dobják, vedlik a takarótollaikat és júniusban, illetve július elején csaknem teljesen átvedlett állapotot mutatnak.

Azok a történetek, melyek arról szólnak, hogy az így nevelt fiatalok idősebb korukban nem mutatnak fel semmilyen teljesítményt, már régen a mesék birodalmába tartoznak. Túl sok olyan galamb van már, amelyek ennek az ellenkezőjét bizonyították. Az ilyen élrepülő fiatal galambok éves korukban gyakran tartoznak a bajnok galambok közé. Nem is csoda, hiszen pl. a 2004-es téli fiatalok 2005-ben csaknem két évesnek számítanak.

A FIATALOK VERSENYE JELENTI A KEZDETÉT LEGTÖBB TENYÉSZTŐ PÁLYAFUTÁSÁNAK

A fiatalok versenyére ismét nagyobb hangsúlyt kell helyezni, mint eddig. Sokszor ezen múlik, hogy egy kezdő közöttünk marad. Itt kap lehetőséget a régió vezető tenyésztőivel az erejét összemérni és egy jól felkészített téli tenyésztésű fiatallal esélye lehet a jó szereplésre az öregek versenyén túlerővel rendelkező nagy tenyésztőkkel szemben. A fiatalok versenyén kisebbek a távolságok, könnyebb sikerélményhez jutni. Ha csak egy kevés kilátás is van a sikerre, többeket tudunk megnyerni, a postagalambsport számára megtartani. Új tenyésztőkre ma sokkal nagyobb szükségünk van, mint bármikor.

Fenti indokok talán elegendőek lesznek arra, hogy néhány tenyésztő vegye a bátorságot és próbálkozzon a téli tenyésztéssel. Ha megismerik a fiatalok tartásának ezt a módszerét, ennek előnyeit, feltehetően nem mondanak le róla még akkor sem, ha valamivel több tenyésztői munkaráfordítást igényel.

Postagalambsportunk az elmúlt 2-3 évtizedben hatalmas fejlődésen ment keresztül. Azt is mondhatnánk, egy intenzív szakasz kezdődött el. Feljött egy új nemzedék, akik közül csak néhányat említsek: Jos Thone, Vandenabeele, Toni Ravenstein, Schaerlaeckens, Minderhoud, Kipp und Söhne, R. Hermes, Koopman a sok száz, vagy ezerből, akik a hagyományokat átértékelve, hatékonyabbá átformálva, vagy újszerű dolgokat felfedezve és teljesen új módszerek kidolgozásával – beleértve a takarmányozást és az egyéb kiegészítő szereket – próbálták modernizálni, eredményesebbé tenni a postagalambsportot. Hazánkban, főleg a háború utáni években, ezek a folyamatok elég lassan haladtak és a lemaradás egyre nagyobb lett. Még az özvegységre is mindent ráfogtunk, csakhogy ne kelljen csinálni, pedig nyugat-európai szinten az már teljesen elfogadott versenyzési modor volt. Ott már az számított kivételnek, ha valaki fészekről röptetett. Ha Ujházy nem írja meg a könyvét az özvegységről, talán még ma is tabunak számít nálunk.

Egy dolgot azért hadd írjak le, ami a magyar galambászok viszolygását igazolja. Mindig azt lehetett hallani, hogy özvegyeznék én szívesen, de nincs rá időm, ugyanakkor a németek pedig azt állítják, hogy az özvegy rendszer az elfoglalt emberek módszere. Nos, akkor mi az igaz? Ezt egy belgiumi munkahelyi kiküldetésem alkalmából fejtettem meg. Este, még éjfélkor a főtéri harangjátékban gyönyörködtünk sok ezred magunkkal, reggel viszont a fővárosban csak 8-9 óra után indult meg az élet. Vagyis az ok az életmód különbségben van. Mi magyarok korán kelő emberek vagyunk és korán kezdünk a munkahelyünkön. Az év nagy részében ekkor még sötét van és emiatt nem tudjuk az özvegységgel járó reggeli teendőket elvégezni. És így ez a része érthető is.

Ma azonban örvendetesen, bizonyos kompromisszumokkal, de az özvegység egyre nagyobb tért hódít, egyre többen özvegyeznek és egyre jobban. Én azt gondolom, hogy a többi, eddig tabunak számító újszerű technikák alkalmazását is lassan-lassan megszokjuk, illetve ha jobban akarunk galambászni, el akarunk jutni az európai színvonalig, meg kell, hogy szokjuk és meg kell, hogy tanuljuk. Ide sorolnék most két dolgot. Az egyik a téli tenyésztés, a másik a fiatalok elsötétítése. Először az előbbit vegyük bonckés alá, aztán ha már a téli tenyésztésből kikeltek a fiatalok, rátérünk az elsötétítésre.

Belgiumban és a környező országokban évről-évre növekszik azoknak a száma, akik téli tenyésztést folytatnak és még azok is, akik nem fordítanak igazán nagy súlyt a fiatalokkal való versenyzésre. Az Ezüstróka, ahogy Jules Rijckaertet nevezték, akit a magyarok is jól ismernek, már 30 évvel ezelőtt komoly úttörője és nagy híve volt ennek a módszernek.

A téli kelésű fiatalok nem kis értékek a jövő számára, különösen akkor, ha jó feltételek között nőnek fel és semmilyen hiányosság, vagy törés nem látható rajtuk. Rijckaert maga is határozottan állította, hogy akár a nemzeti versenyen résztvevő fiatalok későbbi karrierjére nincs semmilyen hátránya annak, hogy ezt a hosszú távot fiatalon megrepülik. Példának hozta fel Roger Vereecke Jonge Felixét, aki születési évében megrepülte La Souterrainet és annak ellenére, hogy januárban született, még 5 éves korában is 1. díjat nyert Pauból. De sok kimagasló teljesítményű galambot lehetne felsorolni, amelyek születési évükben nagy fiókát nevelve repültek a nemzeti versenyeken kiváló eredményeket és ezt a képességüket öreg korukig megtartották.

Mindezek ellenére sok tenyésztőnek nincs jó véleménye a téli tenyésztésről, ami feltételezhetően ennek sikertelenségéből fakad. Panaszkodnak rendellenes tojásrakásról, terméketlen tojásokról, rossz kelési eredményről, palacsintává nyomott tojásokról és fiatalokról, amik nem úgy fejlődnek, ahogy szeretnénk. De egy nagyon fontos tényező azonban, ami a téli tenyésztés mellett szól és hazánkban is már-már katasztrófával fenyeget, az pedig a fiatal galambok tömeges elvesztése az őszi reptetések alkalmából! Az olyan nagyra tartott májusi fiatalok ugyanis az őszi versenyek idejére a röptetés számára csaknem használhatatlan állapotba kerülnek. Mert egy rókáról már nem is kettő, hanem több bőrt akarunk lehúzni.

Fiataljaink ekkor totál benne vannak a vedlésben, kopasz a nyakuk, fejük, némelyik úgy néz ki, mint egy keselyű. A vezértollak a felén túl vannak, némely galambnak már csak 2-3 evezője van és ami rosszabb, a szárny takaró tollai is hullani kezdenek, így a szárny olyan hézagos lesz, mint egy léckerítés. Ezeket a galambokat most megterheljük, minden energiát kiveszünk belőlük és az immunrendszer bedobja a törölközőt. Szeptemberben legtöbbször már az időjárás sem kedvez. Párás a levegő, nyirkos a dúc és ez mind a kórokozók elterjedésének kedvez, melyek megtámadják a galamb leromlott szervezetét. Most aztán már csak egy 300 km-es ködös, esős út hiányzik és az eredmény programozva van, a 60-80 %-os veszteség és a hadd hulljon a férgese elmélet itt csupán nagyképűség, mert mindenki biztosra veheti, hogy a legjobb galambjait hagyta el!

A téli, vagy ahogy sokan nevezik, korai tenyésztésű fiatalok ez időre készek, érettek és terhelhető állapotban vannak, de ha nem olyan korai a tenyésztés, akkor jön be a másik új módszer, az elsötétítés, amiről szintén beszámolunk.

A SIKERTELENSÉG OKAI

Hogy miért sikeres a specialistáknál a korai tenyésztés és miért sikertelen másoknál, azt egy kulcsszóval lehet meghatározni: előkészítés. Tegyük azért hozzá, hogy az időjárásnak egy kicsit be kell segíteni. A galambok kapjanak néha-néha egy kis szabadrepülést, de egy tágasabb volier is megteszi, és bizonyos intézkedések megtételével a nyári fiatalokkal egyenlő fejlettségű fiatalok nevelhetők.

Mik ezek az intézkedések?

- mesterséges megvilágítás
- alkalmanként energiadúsabb takarmány etetése
- megfelelő kiegészítések etetése
- a dúcklíma javítása
- megelőző intézkedések a betegségek ellen
- a kúrákat a megfelelő időpontban kell alkalmazni!

A TERMÉKENYSÉG

Télen a napok rövidek. A napok időtartama azonban befolyásolja a termékenységet. A herék volumene csökken, emiatt a spermatermelés is kevesebb. Ebből kiindulva úgy a hím, mint a tojó ivari működése főleg a borúsabb napokon szintén csökkent értékű. Bár egyetlen spermatozoid elegendő a tojás megtermékenyítéséhez, mégis az esély kisebb, mint más időben. Ezzel magyarázhatók a galambászok panaszai a terméketlen tojásokról. Egyetlen lehetőség ennek elkerülésére a nap mesterséges meghosszabbítása. Ki ne hallott volna a tyúkok félrevezetéséről? Mesterséges fénnyel az őszből tavaszt varázsolnak és kidolgozott világítási programmal serkentik a tojótyúkokat a termelésre. Ez a módszer volt a téli tojástermelés növelésének egyik sarkalatos pontja.

A galambok megvilágítását a tervezett tenyésztési idő előtt 2-3 héttel tanácsos megkezdeni. Világításra csak izzók használhatók, fénycsövek nem. A világítás hossza 12-14 óra lehet. Nagyon jó, ha be tudunk állítani egy automata kapcsolót, amely a leoltási idő előtt kb. negyed órával fokozatosan csökkenti a fényerőt és a galambok ezalatt biztonságosan visszatalálnak a helyükre. Ezzel elkerülhető a verekedésből származó tojástörés. Amennyiben ilyennel nem rendelkezünk, akkor a nap meghosszabbítását reggel tanácsos megkezdeni korán, így az esti természetes sötétedés alatt tudnak a galambok elhelyezkedni, saját fészkükre repülni.

A TAKARMÁNYOZÁS

Ha a megvilágítás fontos eleme a módszernek, akkor a takarmányozás semmivel sem lényegtelenebb. A pároztatás előtt 1-2 héttel a sovány téli kosztról meg lehet kezdeni az átállást a tenyészkeverékre, amely fehérje gazdag, elegendő hüvelyest tartalmaz, ezek közül is a zöldborsónak van nagy jelentősége. Az állati fehérjének nagy szerepe van ebben az időszakban, ezért már a felkészítés előtt szoktassuk rá a galambokat a sajtdarabkákra.

Legjobban a kemény, szárazon tárolt sajtok felelnek meg, mint az öreg gouda, az eidami, stb. Amikor a téli sovány koszt miatt éhesek a galambok, nagyon könnyű rászoktatni őket a sajtra és amikor már megszokták, ugyanúgy lelkesednek érte, mint a földimogyoróért. Néhány kis darabka galambonként és naponként elegendő. A sajtra a galamboknak a tojásképzésnél van szükségük és nem csak azért, mert ásványi sóban gazdag, hanem mert a sajt minden esszenciális aminosavat tartalmaz, amely szükséges a fehérjék előállításához és szüksége van rá a fiataloknak a tojásban való fejlődéshez is.

Páronként és naponta adjunk a galamboknak aprómagot egy teáskanállal (köles, hántolt zab, napraforgó – lehetőleg hántolt -, kendermag). És ne feledkezzünk meg az ásványi anyagokról. Ezek álljanak állandóan a galambok előtt.

VITAMIN D3

A galamboknak télen is szükségük van D-vitaminra és ez akkor is igaz, ha napozási lehetőségük van. De figyelem: az üveg elnyeli az ultraviola sugarakat és gátolja a D-vitamin képzést a lábakban, az orrdudoron és a bőrben. Egy vizsgálat arról számol be, hogy napi 10 perc besugárzás kielégítő ahhoz, hogy a bőrben elegendő D-vitamin képződjön. A biztonság kedvéért az a jó, ha a galambok napi legalább félórát tudnak napfürdőzni. Amennyiben semmi módon nem jutnak természetes D-vitaminhoz, akkor nem csak a tojás, de a héj minősége is kárt szenved. A D-vitamint nem szabad túladagolni. Ezért legokosabb egy széles skálájú komplex vitamint használni, amely D3 és B12 vitamint is tartalmaz.

LAPOSRA NYOMOTT TOJÁSOK

Ezek a tojások is csaknem normálisan néznek ki, esetleg a héjuk kissé sprődebb. Azután szétlapulnak. Sokan azt hiszik, hogy a galambok durván, gorombán ültek rajta, ezért lapult le. A kotlástól azonban ez semmi esetre sem következhet be. A laposra nyomott tojás egyértelműen kalciumhiányra vezethető vissza.

A hiánynak sok oka lehet:

- a tápanyag rossz felszívódása parazitás megbetegedés miatt (kokcidiosis, bélféreg)
- nem megfelelő gritt használata
- a tojó nem tud grittet felvenni, mert a hím állandóan hajtja. Ebben az esetben ajánlatos a fészekben kis napliba mindig friss grittet tartani.
- D3 vitamin hiány, mert esetleg a komplex vitamin D2 vitamin volt, ami humán használatban elegendő, de a szárnyasoknál csupán századrész hatásfoka van, mint a D3-nak.

További, azonban ritkán előforduló okok:

- öröklődési hiba
- valamilyen zavar a tojócsőben
- egészségügyi leromlás, elégtelen kondíció.

 

DÚCKLÍMA

A harmadik fontos faktor a dúcklíma. Ebben is nagy a félreértés. Sokan azt hiszik, hogy a dúcba beépített padlófűtés a dúc fűtését szolgálja. Ez azonban nagy tévedés. Ha a dúcot fűtenénk, az kimondottan káros lenne. A fűtésnek az a szerepe, hogy a párás, nyirkos napokon gyorsítsa a padló száradását és ezzel meggátolja a kórokozók, mikroorganizmusok szaporodását, valamint csökkenti a dúc levegőjének a páratartalmát.

A GYÓGYSZEREKKEL ÓVATOSAN KELL BÁNNI

Nincs nagyobb probléma, mint amikor a pároztatás előtt röviddel valamilyen kúrát kell eszközölni, semmi esetre sem végezzünk úgynevezett vakkúrát. A legokosabb már 6-8 héttel a tervezett pároztatás előtt vizsgálatot végeztetni. Legalább két egymást követő napon gyűjtsünk székletet és küldjük el speciális vizsgálatra. A parazitológiai és a bakteriológiai vizsgálat alapján hajtsuk végre a megfelelő gyógykezelést.

TERMÉKETLEN TOJÁSOK

A szakszerűtlenül adott gyógyszerek nagy szerepet játszanak ebben, mivel a spermaképzést károsítják. A modern tricho elleni szerek (nitronidasol bázis:  S patrix/carnidasol, Flagyl/metroni-dasol, Ridsol-S/ronidasol) ezzel a negatív tulajdonsággal már nem rendelkeznek, bár ezek esetében is beszámoltak már más, nem kívánatos mellékhatásokról.

A trichomonas elleni szerek alapszabálya, hogy röviddel a letojás után kell adagolni. Emiatt is jó az, ha a tojásrakás nagyjából egy időben történik, hogy az állomány kezelését egyszerre végre tudjuk hajtani. Okozhatja még, mint említettük, a terméketlenséget a borús, rövid napokon a szexuális aktivitás csökkenése. Legtöbbször ez az oka az öreg hímek terméketlenségének. Ezek az öreg hímek azután nyáron képesek a megtermékenyítésre, különösen ha a kloáka környékén a tollakat óvatosan levágjuk és a kloákát langyos vízzel lemossuk.

Okozója lehet a terméketlenségnek a zárt, zsúfolt dúcokban egymás zavarása párzás közben. Jó szolgálatot tehet egy széles deszka két magas rúdra erősítve, vagy a magasabb költőfészek, ahol zártan nyugodtabban pározhatnak. De talán a legbiztosabb módszer egy külön, kisebb dúc (mint például a csődör-módszernél), ahová összeengedés után 4-6 nappal a párokat 1-2 órára beengedjük. Én javaslom ezt a módszert, mielőtt egy öreg hímet terméketlenség címén selejteznénk!

ELHALÁS TOJÁSBAN

Hajlamosító tényezők:

- téli száraz dúcklíma
- vitaminhiány
- erős rázkódás
- gyógyszerezés
- betegség

RELATÍV NEDVESSÉGTARTALOM

Most talán sokan csodálkoznak azon, hogy mindig azt állítjuk, hogy a dúc legyen száraz, most pedig azt mondjuk, hogy a száraz dúc okozója a rossz kezelésnek. Egy általános elfogadott érték a levegő nedvességtartalmára 45 és 65% között van. (A párával telített levegő értéke 100%.) Nagyon sok dúcban már ott található a falon a hygrometer is. Készül már szabályozható kivitelben, vagyis 45 %-nál automatikusan kikapcsolja a fűtést és 65 felett bekapcsol. De ez az érték 60 és 65 % közé is beállítható. Télen a száraz, fagyos, de napsütéses napokon a páratartalom hirtelen nagyon lezuhan és ez már a fiatalok kezelésénél problémát okozhat. Jó védekezés, ha a galambokat a kelés előtti napokon fürödni engedjük.

VÍZHIÁNY

Zárt tartásban galambjaink nem jutnak hozzá természetben található nagyon fontos kiegészítőkhöz. Különösen hiányzik számukra az ún. APF (állati fehérje faktor). Mindezeket be kell tehát juttatnunk a dúcba. Gabonamagvak, hüvelyesek, aprómagvak képezik a bázist, és a zöldségféleségek, grittek, ásványianyagok, nyomelemek és állati fehérjével dúsított granulátumok képezik a kiegészítést. De megoldható az állati fehérjebevitel a korábban már említett sajt etetésével. A vitamin pótlására itassunk komplex vitamin készítményt, amely tartalmazzon B2-t, B12-t (cyanocobalamin) és D3-at. Ha ezeket a zárt tartásban lévő galamboknál elhanyagoljuk, a galambok kiégnek és szenvednek annak minden következményétől.

RÁZKÓDÁS

Minden galambász egyben szenvedélyes dúcátalakító is és mindig talál a dúcban valami szögelni, fűrészelni valót. Most akasszuk a szögre ezeket a szerszámokat, és biztosítsunk nyugalmat a költő galamboknak. Ügyeljünk a fészken belüli verekedésekre és ha lehet, alkalmazzuk a korábban már említett fokozatos fénycsökkentést a leoltás előtt.

PARATHYPUS

Az eddig felsorolt okok, melyek a tojásban elhalást idéznek elő, nem katasztrofálisak, viszont ha ugyanezt a salmonella thypimurium, ismertebb nevén a parathypus okozza, az már teljesen más. Ebben az esetben az előkészítő fázis volt rossz, mert a galambok nem lettek a parathypus ellen megfelelően lekezelve, esetleg leoltva. A szaklapban sokszor írunk a parathypusról, elő kell venni, áttanulmányozni és a felkészítési időszakban a galamboknak a megfelelő kezelést meg kell adni. Ha a galambok a téli tenyésztés során salmonellával fertőződnek, annak nem a téli tenyésztés az oka!

FEJLŐDÉSI RENDELLENESSÉGEK

Hogy mennyi tenyésztő vallott kudarcot a háború utáni években a téli tenyésztéssel, mivel akkor még nem álltak rendelkezésükre azok a takarmánykiegészítő szerek, amelyekkel ma már rendelkezünk, arról Leon Petit, az ismert vallon sportújságíró így írt 1955-ben: Számtalan kísérletező kedvű tenyésztő vallott kudarcot az elmúlt években a téli tenyésztéssel. Ez a módszer nagyon kevés sikerrel kecsegtet. Azóta azonban sok víz lefolyt a Dunán és a téli tenyésztést egyre többen űzik és sikerrel, főleg azok, akik a fiatalok versenyén jól akarnak szerepelni. A fiatalok nem kielégítő fejlődésének oka rendszerint valamilyen hiány. Lehet vitaminhiány, lehet egy bizonyos vitaminnak a hiánya, nem megfelelő ásványi anyag ellátás. Bizonyos betegségek is okoznak fejlődési rendellenességeket. De elég egy trichomonas kúra elmulasztása, vagy nem a megfelelő dózis.

Nagyon fontos szempont a takarmányozás. Egy fejlődő szervezetnek fehérjére van szüksége. Ezért a kukoricával óvatosan kell bánni, mert két létfontosságú aminosav (lysin, tryptophan) tartalma csekély.

A tenyésztakarmányhoz adagoljunk még fehérje tartalmú kiegészítőket:

- állati fehérjét tartalmazó granulátumot
- esszenciális aminosavakból álló készítményt
- sajt
- sörélesztő
- tejpor.

GÖRBE MELLCSONT

Hallottam egyszer egy tenyésztőtől, hogy attól még a galamb egyenesen fog repülni. Valóban, egy görbe mellcsont nem befolyásolja a teljesítményt, ennek ellenére sokkal okosabb körülnézni, hogy végül is mi okozhatja ezt a rendellenességet. Az bizonyos, hogy nem a kis ágacska, ami a kisgalamb alá kerül, mint ahogy ezt sokan mondják. Az ok inkább a D3 vitamin hiányában keresendő, ami viszont az ásványi anyagok (ásványisók, kalciumkarbonát, gritt, kagylóhéj) hiányából adódik. De mint korábban említettem, a parazitás megbetegedések rossz tápanyag-felszívódáshoz vezetnek, ami szintén hiánybetegségekhez vezet és okozhat például gyenge csontképződést.

A FIÓKÁK HASMENÉSE

Amikor a szülők a begytejről áttérnek a szemes takarmány etetésére, előfordul, hogy a fiatalok hasmenést kapnak. A begytej ugyanis fehérjékből és zsírokból áll és nem tartalmaz szénhidrátot. A szemestakarmányra való áttéréssel az összetétel hirtelen megváltozik, mivel az eleségnek most magas szénhidrát tartalma lesz.

Azonkívül, hogy mindennap friss grittet teszünk a galambok elé, naponta kétszer a következő intézkedéseket kell megtenni:

- kivesszük az itatót
- a galambokat tenyészkeverékkel jóllakatjuk
- néhány perccel később aprómagot adunk (köles, hántolt zab, napraforgó, kendermag) páronként egy kávéskanállal.
- ezután minden fészekbe beadunk 5-6 darabka sajtot (a sajt gazdag fehérjében és zsírban)
- ezután visszahelyezzük a kimosott itatót, amelybe egy kevés vitaminkom-plexet, ásványi anyagot (folyadék), nyomelemet teszünk. Ezek általában egy készítményben találhatók.

A szülők gyorsan odamennek az itatóhoz és ezzel a feldúsított eleséggel beetetik a fiókákat. Hamarosan a szülőknek is és a fiataloknak is normális lesz a széklete.

ÖSSZEFOGLALVA

A korábbi kudarcokat a fény és a takarmánykiegészítők hiánya okozta elsősorban. Ma a téli tenyésztés a fent leírtak betartása mellett jól működik. Hazánkban egyetlen aggály maradt, nevezetesen, hogy nálunk a hőmérséklet télen alacsonyabb mint a tengerparti, vagy az ahhoz közeli országokban. Ez azonban nem igazolódott be, mert nyugaton is vannak kemény, hideg telek, de a gyakorlat nem bizonyította, hogy ennek negatív hatása lenne. A galamb tulajdonképpen nem fázik. De ehhez hadd idézzem Ad Schaerlaeckenst, aki erről a következőket írja: “Ha szokatlanul nagy a hideg, akkor inkább várni kell, mint a fűtést bekapcsolni! Néhány nap eltolódás nem okoz gondot. Amikor viszont a szülők már a tojáson ülnek, semmilyen hideg nem árt. De a fejlődő fiatalok is megvannak minden fűtés nélkül.”

Néhány évvel ezelőtt láttam a Naturál telepen a tél közepén csikorgó hidegben, nagy hóban a fiatalok százait a fészektányérban ülni és majd kicsattantak az egészségtől. Andrea Roodhoof, aki maga is nagyon eredményes versenyző, a tenyészgalambjait elől teljesen nyitott volierben tartja, amin keresztül-kasul fütyül a hideg szél. A galambok még az extrém hideg ellen is fel vannak vértezve. Mindenesetre tanácsos az időjárást figyelni, és nem pont -25 °-ban kell azt elkezdeni. Az adottságokhoz mindig és mindenhol alkalmazkodni kell.

Biztos vagyok benne, hogy idehaza is voltak már olyan tenyésztők, akik megpróbálkoztak ezzel a módszerrel, és valamilyen tapasztalattal rendelkeznek. Jó lenne, ha leírnák és elküldenék nekünk közlésre és ezzel is segítenénk azokon, akik esetleg kedvet kapnak hozzá. Minden újat általában fenntartással fogadunk.

Az első szövőszéket összetörték, az első autó elől a fára menekültek az emberek. Azután megszokjuk, mint az özvegységet és a téli tenyésztést.


 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.