Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kezdő galambászok részére 2

 

 

A tojás képződése:

Tojásnak nevezzük a galamb petesejtjét a petevezetőben és tojástartóban rárakódott rétegekkel együtt.

Annyiban különbözik az emlősök petesejtjétől, hogy a petevezetőben az élettani rendeltetésének megfelelő tápláló f e h é r j e r é t e g és kettős védőburok, a héjalatti pergamenhártya és mészhéj veszi körül. A pete a bal oldali fürtszerű petefészekben képződik. Az érő sziket (tojássárgáját) két hártya burkolja. Az egyik a belső un. Peteszik-hártya, mely az egész tojássárgáját körülveszi. A másik sokkal erősebb külső hártya a petefészekhez köti a tojássárgáját.

Ha a peteszik megérett, a tüszőhám meghatározott irányban a harántsáv alakú szegély mentén megreped. A kiszabadult petesejt a petevezető tölcsérbe vagy néha a tölcsért elkerülve a hasüregbe kerül. A burok kehelyszerű alakban marad vissza és fokozatosan elsorvad. Ha a pete a hasüregbe esik ( hirtelen ijedtség, ütődés, ) akkor a hasüregben rétegződik vagy felszívódik. Ha ez gyakori,akkor hashártyagyulladást is okozhat,mely elhullással járhat együtt.

A peteszik érését és leválását a hipofízis gonadotrop hormonjai szabályozzák.

A szőlőfürtszerű bal oldali petefészekben néhány petesejt rohamos növekedésnek indul. Átmérője naponta mintegy 4 mm-rel nő, körülbelül 14. nap alatt éri el teljes nagyságát.

A kifejlődött peteszik leválását ( obuláció) vagy hipofízis elülső lebeny kivonattal tudják előidézni. Az uterusban levő kész tojás megtojását (ovipositio) pedig a hipofízis hátsó lebeny oxitocin és vazopresszin hormonjai szabályozzák. Kimutatták azt is, hogy a tojás megtojása és következő petesejt leválása között kb. 1.óra telik el. A röviden vázolt élettani tényezők tehát fontos szerepet játszanak a tojás képződésben annak ciklusosságában. A petevezető tölcsérbe került pete balról jobbra forogva halad át a petevezető öbölnek nevezett szakaszán. Ennek a szakasznak mirigyei választják el a sűrű fehérjét és a sarkok felé haladó,csavarodott jégzsinórt. A jégzsinór tartja a sárgáját központi fekvésben. Ezután a petesejt a petevezető szorosan halad át,ahol a pergamenhártya,valamint a fehérje hígabb rétegének egy része képződik. A petevezető szoros belső mérete határozza meg a tojás alakját.

Ha az átmérő viszonylag nagy ,úgy rövid,gömbölyű ellenkező esetben pedig hosszúkás, megnyúlt tojások jönnek létre.

Ezután a tojás az un. Tojástartóba kerül. A tojástartó felső részén választódik el a híg fehérje, mely a héjhártyán keresztül nyomul át. A tojástartó középső részén alakul ki a mészhéj, az alsó részén pedig a tojáshéj színét adó hártya ( katikula ). Kiszámították, hogy a tojás képződéséhez összesen 25.óra 22.perc szükséges.

Nagyszámú megfigyeléssel megállapították azt is, hogy a tojás többnyire a hegyes (keskeny) végével jön a külvilágra

Rendellenes tojások azonban ritkán fordulnak elő.

A rendellenes tojások kialakulása mindig a petefészek a petevezető valamely részének hibás működésére, vezethető vissza.

A tojás alkotó részei:

A tojás alkotó részei szabad szemmel nézve tojássárgájára, tojásfehérjére és mészhéjra különülnek el.

A tojásnak állaga általában:

  • Szik 30 %
  • Tojásfehérje: 58,5 %
  • Mészhéj: 11,5 %

A tojássárgája (szik) két részből áll:

A vastagabb, zsírosabb sárga vagy táplálószikből ( tulajdonképpen a hétköznapi értelemben vett sárgája) és vékonyabb, zsírszegényebb fehér vagy peteszikből. A fehér vagy peteszik köpenyszerűen burkolja be a csírakorongot.

Az egész tojássárgáját, tápláló és petesziket együtt egy vékony ( 12- 13 mikron vastagú) áttetsző szikhártya veszi körül.

A tojás sárgájának vegyi összetétele:

Vegyi összetétele:

  • Víz: 46 %
  • Fehérje:17 %
  • Zsír: 11 %
  • Lecitin:1,5 %
  • Koleszterin és hamu: 1,5 %

Hamu főképpen foszforban (67%) kénben és vasban gazdag.

A tojássárgája tartalmaz ezenkívül A, D, B1, B2, és E vitaminokat is.

Minthogy a sárgája lipoidokban ( Lecitin,koleszterin) gazdag,ezért az oldalán fekvő tojás sárgája mindig felfelé törekszik.

A tojás fehérje:

A tojás fehérje ( albumin stb.) több rétegből áll: a jégzsinórból, a külső és belső sűrű, valamint a híg fehérjerétegekből. A sűrű fehérje az egész fehérjének nem egészen fele ( 40%) A tojásfehérje nagyrészt proteinből áll, de kevés cukrot és zsírt is tartalmaz.

Vitaminokban szegény, kivéve a B2-vitamint. Kívülről a kétrétegű belső héjhártya burkolja,mely a tojás tompább végén két lemezre szétválik és a légűrt ( légkamrát) alkotja.

A tojáshéj:

A tojáshéj legnagyobb részét kb. 91-93 %-ban szénsavas mészből, 0,5- 2,0 %-ban foszforsavas mészből és 6,9 %-ban szerves anyagból áll.

A tojáshéjképződéshez feltétlenül szükséges megfelelő mennyiségű k a l c i u m i o n jelenléte a tojástartóban,valamint a k a r b o n á t i o n jelenléte a tojástartó váladékában. Segítségükkel alakul ki a héj kalcium .karbonát szerkezete.

A tojáshéj vastagságát csökkenti a takarmány D-vitamin hiánya, a hiányos mészellátás, és az esetenként előforduló fehérje túletetés.

A tojástartó azonban nem tartalmaz kalciumot,hanem a szükséges i o n o k a t intenzív működés mellett a vérből választja ki.

A megfelelő kalciumellátásban részesülő madarak a tojáshéj képzéséhez szükséges kalciummennyiséget feltehetően a véren keresztül a takarmányból nyerik. Bizonyos mértékig azonban csontjaik mészkészletét is mozgósítani tudják. Az egyes csontok demineralizációja nem egyforma. A legfontosabb mésztartalék a lapos csontokban van, mészmentes takarmányozás esetén 4.tojás termelése után a bordák az eredeti hamutartalmuk 61,a mellcsontok 58 %-át képes leadni, míg a combcsontban a csökkenés 44 a kulcscsontokban és hallócsontokban 41 %, a karcsontokban 33, a lapockacsontban 32, a lábszár csontban és a lábközépcsontban 22, a koponya csontjaiban 10 %-ék.

Ha a hormonális kontrollmechanizmus nem működik,akkor a csontozat demineralizációja progrediál, és kifejlődhet a végtag bénulás. Jóllehet a mobilis mészkészlet a lapos csontokban a csontvégeken és a meduláris csontállományban található,a szervezet mészháztartásában részt vesz a kéregállomány is,mert ezek kölcsönhatásban vannak egymással és a medulláris állomány csökkenését a kéregállomány pótolja.

A mészhasznosítás hatásfoka:

A mészhasznosítás hatásfoka a szükséglettől és az ellátástól függően igen széles határértékek között változhat. A szűkös k a l c i u m e l l á t á s esetén ( 2 % Ca) a kihasználás elérheti a 75- 80 %-ot is,de az adag növelésével 40-55 %-ig csökkenhet. Ebből azonban nem következik,hogy a mészadag növelésével a visszatartás, a tojáshéj minősége bizonyos határértékek között nem fokozható.

Nyáron a h ő t r e s s z hatására csökken a kihasználás,és a vér Ca-tartalma is kisebb, ami a tojáshéj elvékonyodásához,szilárdságának csökkenéséhez vezet. A folyamat részben a p a j z s m i r i g y működésével kapcsolatos, és a tireokalcitonin-szint csökkenésével hozzák összefüggésbe

A mészhéj elvékonyodásának másik oka is lehet pl.: a hiperventilláció.

A magasabb hőmérséklet hatására meggyorsul a légzés,élénkebb CO2-leadása,így kevesebb CO3-áll a tojásképződés céljára.

A tojáshéj elvékonyodásának megszüntetésére több fél kísérletet végeztek,mely pozitívnak bizonyult,de el mondhatjuk minden kétséget kizárólag,gyakorlatilag a mészadag növelése a legfontosabb.

Termékenység:

Termékeny az olyan tojás,amelyben a megtojás pillanatában életképes zigóta van.

Takarmányozás, vitamin ellátás:

Alapvető jelentőségű tehát a takarmányozás,különösen a takarmány fehérje, A és D vitamin tartalma � a takarmány bel tartalmi értéke -

A rokontenyésztés az eddigi tapasztalatok szerint rontja a tojások keltethetőségét,de befolyásolhatja a 30-35. fok feletti hőmérséklet.

A takarmányozás befolyásolja a keltethetőséget is, de lényeges a megfelelő ásványi anyag és vitamin ellátás.

Különösen fontos a takarmányfehérje mennyisége és minősége az A, D3,B2,B12. vitaminok,valamint a mész, a foszfor,a mangán é szelén adagolása.

A megfelelő mészhasznosítás feltétele: az opotimális D-vitamin-ellátás. D- vitamin hiányában csökken a mész kihasználása, és a vér Ca-tartalma kisebb. Emellett a D-vitamin-hiány a p e t e f é s z e k működését is gátolja, azonkívül a tojásban a fejlődő e m b r i ó sem nélkülözheti a D-vitamint. A D-vitamin adagjának növelése a normál ellátással szemben nem előny ugyan a mész hasznosításban, de a D-vitaminszintet ( 1:10- 1:5) feltétlenül arányosan kell növelni az A-vitamin adaggal, mert a két zsírban oldódó vitamin között kompetitív antagonizmus van.

Bizonyított tehát,hogy mennyire fontos szerepe van az ásványi anyag ellátásnak, a vitaminellátásnak a tervezett,kellően megszervezett galamb - tenyésztésben.

Ellenálló képesség:

Általában a galamb szervezetének a betegségekkel, a környezet megváltozott viszonyaival szembeni magatartását értjük.

Egészségi állapot:

Tartós teljesítőképességet csak egészséges állatoktól várhatunk. Az életerős galamboknak tollazata csillogó,szemei ragyognak, az életerős egyedek szorgalmasan mozognak,repülnek.

Az állomány tenyéssz értéke nagymértékben csökken ha kórokozókat visz át az utódokba a tojáson keresztül ( pl. Salmonella)

Forrás: Egyetemi Szakanyag
Szakmailag átnézte: Dr. Szinesi András állatorvos
Szerkesztette: Szabó Ferenc

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.