Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hogyan készüljünk fel a párosításra?

 

Horváth Károly többszörös kerületi bajnok tanácsai - nem csak kezdőknek

Megnéztük a galambokat a dúcban, de nem voltunk elég figyelmesek. Nem vettük észre, hogy az egyik, immár hónapok óta különzárt tojó a lábunk között beslisszant a hímekhez. A nagy megindulásra azonban beindul a galambász füle, így hamar rájöttünk, hogy itt valami hiba van. Horváth Károly megfogta a tojót - egyik legjobb galambjáról, Tináról volt szó -, kézben tartva egy kicsit megfedte, majd letette az ablakok előtt hosszában húzódó asztalkára. A galamb a két keze között lassan sétálgatott, de ha a gazdi rászólt, hogy állj!, Tina megmerevedett és kíváncsian várta, mi következeik. A váratlan téli tavaszban egyébként is nagy volt a zsongás a dúcokban, ami egyben azt is jelzi: közeleg a párosítás.

 


- Én akkor döntöm el, hogy mikor kezdem a már évek óta alkalmazott és bevált programot, amikor kiderül, hogy mikor indul a versenyszezon - mondja Horváth Károly, akinél nem nagy túlzással szinte egymásnak adják a kilincset a galambászok itthonról és külföldről is. - Egy évben két nagy és átfogó kezelést kapnak a galambjaim: az egyiket a szezon után, a másikat a tavaszi párosítás előtt. Ezek hat-nyolc-tíz napos kezelések, amikor trichomonasra, coccidiozisra, begy- és bélgyulladásra, mikoplazmára, ornithozisra, e-colira, adenocolira és paramixora kapnak megfelelő ellátást a galambok, ám mindezt megelőzi az első kezelés, amelyet bélféreg ellen adok. A gyógyszereket nem keverem, bár Nyugat-Európában alkalmaznak koktélokat, de ennek megvannak a speciális szabályai, amit idehaza nem nagyon ismernek a sporik.

A gyógyszerekkel gyakran adok vitaminokat vagy elektrolitot is. A kúra végét a paramixooltás jelenti, amit állatorvos végez, ezt követően öt hetet várok, s csak azután jöhet a párosítás. Hadd jegyezzem meg: sajnálatos, hogy a magyar galambászok zöme - némi túlzással - nem ír és nem olvas, azaz nem figyel kellően a változásokra. Van például egy kevésbé ismert betegség, a coriza, ami súlyos légúti problémákat okozhat, de nem hiszem, hogy sokan foglalkoznának ezzel…


A tenyészeket és a versenyzőket mindig egyszerre párosítom, az időjárástól függően február közepe és március közepe között.


Általában 15-16 pár tenyészről és 40 pár versenyzőről van szó. A takarmányozásuk egész télen változatlan és beltartalmilag erős. Bár tudom, sokan azt mondják, hogy télen adjunk sok árpát, ezzel előzve meg az elhízást, én azt látom jónak, ha az egész pihenési időszakban egy alaptakarmány-keveréket alkalmazok, és a feladatoktól függően egészítem ki különböző magokkal. A galambokat télen egyébként zárva tartom, mert sok a ragadozó a környéken. Én is tartok persze tőle, hogy emiatt elhíznak, de ez érdekes módon nem jellemző, csak néhány galamb esetében fordul elő. Ám amikor párosítok, fészekre hajtanak a hímek, fészket hordanak, általában beáll a normálisra a versenysúlyuk.


És még egy fontos dolog: amikor ősszel különválasztjuk a nemeket, egy dúcba kerülnek az öreg, többéves tojók és az azéviek. A két galamb szervezetének azonban különböző igényei vannak, hiszen a fiatalok még nincsenek teljesen kifejlődve. Ha ekkor szűkebb takarmányra fogjuk őket, többet ártunk, mint használunk. Erről senki nem beszél, talán nem is gondol rá, pedig nagyon fontos dologról van szó.


Miután a galambok szeptember-október óta külön vannak választva, ez meglátszik a viselkedésükön is. Fontos szerepet tulajdonítok a napfénynek, ezért hosszabb-rövidebb időre rendszeresen kizárom őket a röpdébe. A tenyészek esetében a felkészítés része, hogy a rövid tél végi napokat meghosszabbítom mesterséges világítással. A galamb bizonyos vitaminokat csak akkor tud előállítani a szervezetében, ha nincs fényhiánya.


Ha a galambok egészségesek, a párosításhoz nem kell különösebb trükk. Amire nagyon figyelek: minden hím fixen fogjon fészket. Amikor a fiatalokat beengedem a dúcba, a következőt alkalmazom: egyik nap az öregek vannak szabadon, a másikon a fiatal hímek. Ha nem ezt tesszük, akkor az erősebb, korosabb hímek több fészket is elfoglalnak. Ha e módszer mellett egy-egy hím mégsem tud magának kisajátítani fészket, akkor azt eltávolítom a dúcból, mert az nagy valószínűséggel nem lesz képes eredményesen repülni. Vannak tartalékok, tehát van hová nyúlni.


A tenyészeket minden évben átpárosítom. Így mondjuk három év alatt kiderül, hogy melyek azok a hímek, amelyek három különböző tojóval jó utódokat hoztak ki és ugyanezt megnézem a tojóknál is. Amelyek ilymódon kiemelkednek a többiek közül, azokat összepárosítom. Ez átlagban hat-hét párat jelent, ezek a favoritok. Mellettük van bent a dúcban természetesen más pár is, de általában azoktól kevesebb fiatalt hagyok. Hozzáteszem: a tenyészbe nem csak a versenyeredmények alapján teszek be galambot, hanem sokszor azért, mert kézbe véve nagyon megtetszik, vagy a családban vannak kiemelkedő teljesítményű egyedek. A téli időszak elegendő arra, hogy átgondoljam az egészet, s mire eljön az idő, már csak a fizikai munka van hátra.


Annak, hogy a versenyzőket és a tenyészeket azonos időben párosítom, van egy nagy előnye: a favorit tenyészpárok tojásait 10 napos ülés után átteszem a versenyzők alá, és azok nevelik fel a fiatalokat.


A párosítás előtt 16-18 nappal növelem a mogyoró mennyiségét a ráetetésnél és sajtot is adok nekik apró kockára vágva. Mindkettőben sok a kálcium, a fehérje és a vitamin, s azt tapasztalom, hogy jó hatással van a galambokra. Emellett rendszeresen minden dúcba beteszek egy szelet kenyeret, amit nagy örömmel csipegetnek el. Még a héját is odaadom nekik kockára vágva. A galambok kapnak még sárgarépát, zellert, hagymát, fokhagymát, céklát is, ezeket összeturmixolom és a vízbe adagolom. Etetés után két-három órával teszem be az itatókat, akkorra már olyan szomjasak, hogy alaposan megszívják magukat. Hadd jegyezzem meg: minden munkának akkor lehet sikere, ha nem hozunk be állandóan új galambokat a dúcba, amelyekkel esetleg becipelhetünk valamilyen kórokozót. És még egy fontos dolog: ha télen gyógyszert, vitamint adagolunk a vízbe, vigyázzunk, mert a hideg időben a galamb jóval kevesebbet iszik. Éppen ezért én a téli időszakban az előírtnál kétszer nag yobb mennyiséget adagolok ezekből, mert ha nem ezt teszem, hiába kezelem a galambot, mivel alacsony a felvett dózis, nem használ neki. A párosítás és annak sikere tehát a megelőző időszakban elvégzett egészség-karbantartásnál dől el.


Elérkezik a párosítás napja. Viszem magammal a kis füzetemet, abban már le van írva, melyiket melyikkel teszem össze. A versenyzőknél kezdem, közülük is az egyévesekkel. A fészkek úgy vannak kialakítva, hogy kettéoszthatók és mindkét oldal lezárható. Az egyik felébe bezárom a tojót, a másikba a hímet. Csak akkor engedem össze őket, ha biztos vagyok benne, hogy a párosítás zökkenők nélkül lezajlik. A végére hagyom a tenyészeket, mert azok már öreg galambok, könnyebb velük bánni. A párosított galambok még néhány napig fészeketetőből esznek, a vizet meg úgy kapják, hogy az önitatót kezembe veszem, és minden fészekhez odaemelem. Ez elég kemény munka, de már megszoktam. Amikor már összeálltak a párok, megnyitom a fészket külön a hímnek és a tojónak és figyelem, hogyan működnek együtt. A következő lépés: a párokat együtt úgy engedem ki a fészekből, hogy egyet alulról, egyet felülről. Így viszonylag könnyen megtanulják, hol a saját helyük, s nem leszne k a fészkekben verekedések.


Nem beszéltem még az ásványi anyagokról. Az etetőt minden héten fel kell tölteni, a benne lévő anyagot fel kell frissíteni. Mivel a tenyészeim zárva vannak, ez nagyon fontos. Az ásványi anyagos etetőbe mindig teszek tejport, sót és cukrot is. Három féle cég termékeit vásárolom, azokból keverek rendszeresen.


Ennyi a tanulságos beszélgetés Horváth Károllyal. Mindenkinek sok sikert a párosításhoz!


 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Tejpor,só, cukor

Bence, 2014.12.01 14:41

Üdvözlöm! Az ásványi anyagba miért rakja bele a tejport,sót, cukrot? Milyen funkciói vannak,mit segítenek a galambnak!??