Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gyakorlati tapasztalatok a rokontenyésztés különböző módjairól

 

A postagalambok rokontenyésztéséről, nagyon különböző vélemények vannak a postagalambászok táborában. Vannak kedvelői és ellenzői, mely két tábor között heves viták folynak. De többnyire megalapozott, tényekkel alátámasztott bizonyítékokat nem tudnak felvonultatni, egy-egy kiragadott esettel pedáloznak. (ez egyébként is bevett szokás postagalambászéknál). Lásd Index-fórum. Előre szeretnék bocsánatot kérni a kivételektől, mert akad ilyenből is egypár.

Ha egy postagalamb állományt egy populációnak tekintünk és zárt tenyészetté teszünk és nem avatkozunk be semmilyen módon az állomány életébe az egy idő után beáll, egy bizonyos allél- gyakoriságra. Ezt nevezik a genetikusok ideális vagy pánmiktikus populációnak (állománynak).

A Hardy-Weinberg szabály kimondja, hogy a pánmiktikus, egyensúlyban lévő populációban összefüggés van az allél (A és a) és a genotípus ( AA és aa) gyakorisága között. Amely

generációkon keresztül változatlan marad. Ez postagalambász nyelvre lefordítva azt jelenti, hogy az állomány hozza a saját szintjét, de nem lesz fejlődés.

A géngyakoriság megváltozásainak okai:

Az előzőekben megállapítottuk, hogy a Hardy-Weinberg szabály csak ideális (szabad párosodású, külső behatásoktól mentes) állományokban érvényes. Természetesen ilyen állományok nem léteznek. A populációk genetikai egyensúlyát különböző tényezők vagy erők megzavarják.

A génállományban az allélgyakoriságot megváltoztató tényezők a következők

1., Mutáció (mutációs nyomás), amely egy adott génlókusz egyik alléljának ismételt változása a másik allélformává. Lehet oda-vissza: (A-a) (a-A)

2., Szelekció, amely felelős az eltérő genetikai típusok különböző reprodukciójáért a populációban.

Az allélgyakoriság megváltozásának, következésképpen az egyensúlyi állapot eltolódásának a legáltalánosabb oka a szelekció. A szelekció evolúciós felfogásban az a folyamat, amelyik a rátermettebbet, az alkalmazkodóbbat, az adaptívabbat részesíti előnyben. Ezek vehetnek részt a következő nemzedék létrehozásában. Az alkalmazott vagy mesterséges szelekció lehet negatív vagy pozitív. A negatív szelekció az, amikor a céljainknak nem megfelelő egyedeket távolítjuk el az állományból. Pozitív szelekció pedig az, amikor a céljainknak legjobban megfelelő egyedek génjeit igyekszünk elterjeszteni. A negatív szelekció lényegesen lassabb, mivel generációnként nincs nagy hatása, de ez generációváltásonként összeadódik. Egyes források szerint, mintegy húsz generáció-váltásra van szükség, hogy a nem kívánt tulajdonságok eltűnjenek. A pozitív szelekciónál ez valamivel gyorsabb. Általánosan elfogadott, hogy ehhez mintegy tiz generáció szükséges, véletlen-szerű párosításban. De ez a folyamat irányított rokontenyésztéssel  felgyorsítható.

3., Párosítási rendszer, amely lehet véletlen vagy lehet meghatározott és ebből következően minden egyes nemzedékben befolyásolja a genotípusok arányát.

4., Migráció/génáramlás (migráció-immigráció), amely a gének ki- és beáramlását jelenti a populációba vagy a populációból, ezáltal befolyásolja az egyes allélok arányát a génállományban.

A géngyakoriságok megváltoztatásának feltehetően leggyorsabb módja, genetikailag különböző egyedek bevitele a populációba.

5., Véletlen genetikai sodródás (drift), amely valamilyen allélgyakoriság véletlen ingadozása, különösen kis létszámú állományokban.

6., Meiotikus sodródás, Ha egy allél a heterozigóták életképes ivarsejtjeinek több mint a felében fordul elő, növekedhet gyakorisága, még akkor is ha hatása kedvezőtlen. Ide sorolható az egyedek egyenlőtlen ivarsejt termelése is.

De ezekkel most ne foglalkozzunk, térjünk át a címnek megfelelő dolgokra. Vagyis a rokontenyésztésre.

Új faj akkor fejlődik ki, ha a szülőfajtól földrajzilag elszigetelté vált populáció, ezen elszigeteltség során olyan tulajdonságokra tesz szert, melyek az akadályok leküzdése után, erősítik vagy szavatolják a reproduktív izolációt” Mayr: „Systematics and the Origin of Species” (A rendszertan és a fajok eredete) 1942.

A rokontenyésztés a 3. pontba, ezen belül a nem véletlen párosításhoz tartozik. Különböző formái (fokozatai) vannak. Melyeket kipróbáltam vagy a kipróbálásuk folyamatban van.

Azt hiszem nem mondok ismeretlen dolgot, ha azt állítom, hogy a nagy teljesítményű postagalamb a legtöbb esetben keresztezett, vagyis a legtöbb allélját tekintve heterozigóta. Ezek a heterozigóta állapotban lévő gének teszik alkalmassá a nagy vitalitásra, így a nagy teljesítményre. A probléma akkor kezdődik, ha ezt a szuper galambot tenyésztésbe akarjuk fogni. Mivel, ha az előbbi állításom igaz, akkor az is igaz, hogy ez a példány heterogén módon fog örökíteni, vagyis utódai tulajdonságaikban jelentős mértékben eltérnek egymástól. Lesznek hasonlóan jó képességű, de lényegesen rosszabb utódai is. Mi a megoldás? A rokontenyésztés.

Talán kezdeném az általam kipróbált legkeményebbel. Több egyeddel fojtattam kísérletet anya x fia

Apa x lánya párosítást. A tenyésztés célja, annak megállapítása, hogy milyen rokonsági szinttel meddig lehet, illetve meddig érdemes elmenni. Továbbiakban vonalakról fogok írni melyeket számokkal jelölök. Ez egyébként tízéves tenyésztői munka eredménye.

1. vonal: Alapító egy fekete tojó, mely anya x fia párosításból származik, Egy fekete tarka hímmel indítva. A fekete tarka hím és a fekete tojó anyja, aki szintén fehér jegyeket viselt édes testvérek voltak, melyek ötszörös féltestvér párosításból származtak. A fekete tojó apja kék kovácsolt volt.

F1 generáció: három fekete tarka hím, három fekete tojó ebből kettő alig látható fehér lábgyűrűvel és a farok tűzésen háton fehér pici folt, melyből egyet két toll alkotott, ( a vonalra jellemző)

F2 generáció: A vonal alapító tojó a legkevésbé tarka fiával: Egy fekete hím két tarka hím, három fekete tojó mind három jegyekkel.

F3 generáció: Az alapító tojó a fekete hímmel: két fekete hím ebből az egyik mellfodros, egy kovácsolt hím + sötétítő faktorral és ujjközépig úszóhártyával, három fekete tojó ebből kettő jegy nélkül egy jegyekkel. Az eredeti sárga erősen szemcsézett piros szegélyű szemek mindnél megváltozott majdnem feketére.

F4 generáció: Az alapító tojó A hibátlan hímmel: Egy fekete hím két kék kovácsolt mindkettő úszóhártyával és mellfodorral. A szemek egyöntetűen sötétek.

F5 generáció: Egy fekete tarka hím egy fekete hím egy kék kovácsolt hím mellfodorral és úszóhártyával, három fekete tojó ebből kettő jegyekkel. Szemek egyöntetű sötétek. Ezekből egy jegyekkel rendelkező tojó Süveges Andrásnál kiváló tényész tojó melynek nála már négy utóda is, tovább viszi a vonalat. Milyen hímmel párosította nem tudom.

F6 generáció: Az alapító tojó és a fekete hím utódok három fekete hím jegyekkel három fekete tojó ebből egy jegy nélkül. A szemek egyöntetűen feketék.

Kiértékelés:

Megállapítható, hogy a tenyésztést egy anya x fia párosításból származó tojóval nagybácsi x unoka húg párosítással indítottam melyek maguk is erős rokon tenyésztésből származnak. Amit ötször anya x fia párosítás követett. A tenyésztés előre haladtával előfordultak mind recesszív mind mutációs, valamint atavisztikus hatások. Érdekesség, hogy mind a recesszív, mind a mutációk, valamint az atavisztikus hatás csak a hím utódoknál lépett fel.

A szemszín változása: Meglepő, hogy egyszerre az f3. generációban lépett fel így nem volt választásom. Érdekessége, hogy dominánsan öröklődik minden keresztezésben, még unoka szinten is. Mellfodrosság: Az alapító tojót egy évre kiadtam tenyésztésre. Ahol egy kék-kovácsolt hímmel párosították. Az utódok: egy fekete hím egy kék hím (valószínű recesszív a kovácsolt hímtől) mell fodorral, és egy kék-kovácsolt hím. Együttes verseny eredményük 51,7% a legjobb a fekete a leggyengébb a kék hím volt. Bebizonyosodott, hogy a mellfodrot az alapító tojó hordozta atavisztikus módon a génjeiben.

Recesszív hatások: Itt is megállapítható, hogy az alapító tojó hordozza génjeiben, hiszen tudjuk, hogy az apja kék-kovácsolt volt. Viszont ezt is csak hímekre örökítette.

Mutációk: Ha valaki olvasta a miért nem Janssen galamb a Janssen galamb című cikkemet ott szó van az alapítási elvről. Melyben a szűk genetikai keresztmetszet miatti gyakori recesszív jelleg és mutáció fellépéséről is írok. Ezek ismeretében ezt teljesen normálisnak kell tekinteni. Nyilván valóan ezeket az egyedeket ki kell selejtezni. Továbbiakban a tesztkeresztezések bizonyították, hogy az F6., generációnál elértem a beltenyészetstégi minimumot. Mivel a továbbiakban sem mutációk sem recesszív hatások nem léptek fel. Ebből arra következtetek, hogy a kiválasztott egyedek elérték a homozigóta állapotot, mivel minden keresztezésben dominánsan örökítenek. Tehát elérték az

az úgynevezett vad típust. Erre bizonyíték, hogy a harmadik generációban is csak fekete utódok születnek.

Letális gének: mint az a felsorolásból látható, a termékenység nem csökkent. Amiből arra következtetek, hogy nem fordultak elő letális gének, illetve „kiselejteződtek”.

Beltenyésztési leromlás: nem állapítható meg, kivéve a szemek színének változása. Testsúlyt tekintve a kiinduló egyed egy közepes testméretű egyed, az F5 és az F6 a közepesnél egy kicsit kisebbek voltak egyéves korukig, de ezt kétévesen kompenzálták. De a lassabb növekedési erély szemmel látható volt. 2. vonal

Egy a maratonon nagyon jól szálló család alapító hímjének két utódával indított vonal. Melyet féltestvér párosítással indítottam, és utána a tojó utódokat visszapároztattam a hímhez öt alkalommal. Az egyes vonalhoz hasonlóan. A két utód egy márványozott világos kovácsolt hímtől származik, a hím utódot egy sötét kovácsolt tojóval, a tojó utódot egy kék tojóval keltette.

F1 generáció: A hímek sötétek a tojók intermedier öröklődésűek voltak További tenyésztésre mindig a legvilágosabb tojókat választottam ki, minden generációban. Ezt azért tartottam érdekesnek, mert az eredeti család alapító világos kovácsot volt.

F2 generáció: Mindkét nemnél volt domináns sötét és intermedier öröklődés.

F3 generáció: Minkét nemnél az előző öröklési módok

F4 generáció: Ugyan így öröklődött.

F5 generáció: Ugyan ez. Ebből a generációból tenyésztésre elkerült egy sötét hím, melynek egy fia Országos 19. díjat szállt maratonon egy évesen. Melyet egy Knauz tojóval keltett.

F6 generáció: Két hím és két tojó tagjával próbakeresztezést végeztem az egyes vonallal.

Beltenyésztési leromlás, csak az F6 hímeknél észlehető súly csökkenés, szemek az F6 generációnál kissé fénytelenek, kevésbé szemcsézettek.

Recesszív jelleg megjelenése: Nem volt, hiszen végig megmaradt a domináns sötét, illetve az intermedier öröklési mód, valószínűleg azért, mert mindig a világos tojót választottam a tovább tenyésztéshez.

Mutációt nem tapasztaltam (a fenotípusban nem jelent meg), ettől függetlenül lehetett nem látható kis mutáció, melyek esetleg előnyösek is lehetnek.

Letális gének: Nem fordultak elő, hiszen a termékenység mindvégig megfelelő volt.

Ebből a két vonalból próbapárosítást végeztem. Amikor tíz évvel ezelőtt elkezdtem ezt a tenyésztési módot, mindig úgy éreztem, hogy az egyes vonal tojói a kettes vonal hímjeivel jó verseny galambokat fognak adni. Ezt természetesen sem tudományos módon sem másképpen nem tudom magyarázni. Mivel a Mendeli Reciprocitás törvénye kimondja, hogy P1 x P2= P2 x P1 melyek R1 utódait kiadtam versenyeztetésre a következő feltételekkel: A galambok nem kaphatnak sem gyógyszert sem semmiféle vitamint, nem vehetnek részt magán tréningeken. Nem lehet ház körüli tréninget sem tartani. Csak jó minőségű takarmány „ad libitum” és tiszta víz. Abból az elvi megfontolásból, hogy a galambok természetes teljesítő képességére vagyok kíváncsi. Sporttársamnak átadtam összesen 20 db fiatalt, melyekben voltak más kombinációs keresztezések is.

Az eredményekről: A legjobb eredményt azok a fiatalok nyújtották melyek az 1. vonal tojói és a 2. vonal hímjeitől származtak. A második helyen a reciprok keresztezés galambjai végeztek. Az ebből a két vonalból származó, de keresztezett partnerekkel párosítva, meg sem közelítették az előző kettő eredményeit. Meg kell említenem, hogy ebben a dúcban volt további két neves versenyzőnek további 20-20 galambja melyek nem tudták a versenyt felvenni a két vonal fiataljaival, illetve csak részlegesen, mivel mindig volt ezek előtt érkező galamb, de ezek mindig cserélődtek. A két vonal

keresztezett fiataljai pedig állandó és kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtottak. Ez azt jelenti, hogy

állandó és kiegyensúlyozott volt a teljesítmény, amely a 8 – 12%-ban való érkezésben mutatkozott meg. Számomra ez azt jelenti, hogy az így tenyésztett példányok képesek egyenletes teljesítményre. Ha figyelembe veszem azt a tényt, hogy egy rövid-közép távos vonalat, egy tipikus extrém hosszú távossal kereszteztem, ez az eredmény kifejezetten jónak, illetve kiválónak tekinthető. Továbbá ha a fiatalok fel vannak készítve a versenyekre valószínűleg az jobb eredményekben is megmutatkozott

volna. Ezt az eredményt, a hibridvigornak (heterózishatásnak) tudom be, mellyel később még foglalkozom. További eredményekkel nem foglalkozom, mivel véleményem szerint, a felnőtt kori teljesítmény legalább annyira függ a technológiától, mint a genetikai alkalmasságtól. Ez egy másik témakör.

Hibridvigor vagy heterózishatás: A biológusok és a gyakorlati állatnemesítők, valamint a növény-nemesítők érdekes megfigyeléseket tettek. Mely egybehangzóan azt jelenti, hogyha két tiszta sorú származékot egymással pároztatnak, a hibridvigor általában megjelenik az F1 generációban, mely teljesítménynövekedésben mutatkozik meg. Ennek a teljesítmény többletnek az átlaga elérheti a jobbik szülő átlagának a +20-25 %-át is. Az F2 generációban ez a hatás jelentősen csökken az F3 generációban teljesen eltűnik. A teljesítmény a gyengébb szülő teljesítményének értéke körül lesz. A jelenség neve regresszió. Azt is tapasztalták, hogyha egy tiszta sorú származékot egy keresztezésből származó egyeddel párosítanak nem lép fel hibridvigor. Az okok magyarázata még várat magára.

3. vonal Egy márványozott kovácsolt hím a kettes vonal kék tojójával párosítva.

F1 generáció: Minden utód hím kék-kovácsolt, minden tojó kék. Csodálatos felépítéssel nagyon jó tollazattal.

F2 generáció: ugyan az mondható el mind az F1-re.

F3 generáció: szintén

F4 generáció: teljes a kudarc. Egyetlen tojás sem kel ki. Letális gén felhalmozódás.

Tojót váltok és újra indítom a vonalat a kettes vonal újabb tojójával. Az F4 generációnál ugyan az a helyzet állt elő. A vonalat selejtezni voltam kénytelen.

Értékelés. A hármas vonal hímje eleve letális gén(ek) hordozója lehetett, ezt abból gondolom, hogy mindkét induló tojó egyéb hímekkel termékeny. Elméletem szerint a hím már magával hozta a letális gént heterozigóta állapotban, mely a nagyon erős rokontenyésztés hatására homozigóta állapotba került. Míg a hímnél a letális gén heterozigóta állapotban volt, nem volt aktív, ez a beltenyésztés folyamán homozigóta állapotba került és negatív hatása manifesztálódott (megjelent), ami a szervezet hibás működésében (terméketlenség) nyilvánult meg.

Okfejtés: Galton alap tézise: A populációkban mindaddig nem következik be tartós változás, (új faj fajta képződés) amíg az egyenletbe nem lép be olyan új információ mint a szerzett tulajdonságok.

Galton statisztikai módszerekkel bizonyította. Hogy még a legjobb szülők egyazon tulajdonságaira

folytatott szelektálás is( ami eredhet szelekciós nyomásból vagy tudatós párosításból) csak lassíthatja a regressziót, vagyis a fajta átlaghoz való visszatérést. Csakis hirtelen mutációk vagy szaltációk írhatják felül az ősi örökséget. És vezethetnek az új faj vagy fajta fejlődéséhez (evolúciójához).. .Az én esetemben a Hardy-Weinberg szabálynak megfelelően az allél gyakoriságról van szó. 1-es vonal kiinduló tojó 75% -ban ugyan azokat az allélokat hordozta mint a kíinduló hím, ha a hím nem lett volna öreg ugyan ezzel az eljárással vele folyattam volna a tenyésztést. Lássuk mi történt valójában. Célom egy legendásan klasszis tenyéssz hím, genetikai mintájának megőrzése volt.

Ennek egyetlen akadálya a tojó kék-kovácsolt apja volt., Akinek a génjeit a generáció váltásoknál tudatosan kiszelektáltam, továbbá kiszelektáltam a mutánsokat és a recesszív öröklődésűeket is. Melyek elvihették volna a fejlődést más irányba. A generáció váltások következtében egyre gyakrabban fordultak elő az úgynevezett jó allélok (vad), melyekkel elértem a homozigóta állapotot. 2-es vonal itt csak részleges sikert könyvelhetek el. Mivel a szín tekintetében nem tudtam az eredeti hím színét vissza kapni. De minden egyéb tulajdonságban elégedett lehetek. Hiszen a kiválasztott hím keresztezett tojóval is hozta a család átlagát. Itt is az allél gyakoriság és a homozigóta állapot elérése volta cél. Természetesen még további teszt párosításokra van szükség, ahhoz, hogy a legjobb partner vonalakat megtaláljam.

kep_009.jpg

A = Szülő x Utód párosítás

B = Féltestvér párosítás.

C = Első unokatestvér párosítás

D = Másod unokatestvér párosítás

E = távolabbi rokonok párosítása.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

attila.kajtar@gmail.com

Kajtár Attila, 2015.11.11 09:42

Tisztelt honlap tulajdonosok!
Elolvastam az önök által készített honlapot. melyet jónak tartok. De de meglepődve vettem észre ,hogy több cikkem is egy az egyben megtalálható. Ezért szeretném a Szerzői jogról szóló törvényre felhívni a figyelmüket. Én a magam részéről nem kívánok további lépéseket tenni. De kérem a forrás és szerző közlését. Teszem mind ezt azért mert megvagyok győződve a jó szándékukról. És mivel magam is a postagalamb sport népszerűsítése érdekében fáradozom, és gondolom önök is így engedélyezem a fent lévő oldalak megtartását
Tisztelettel: Kajtár Attila.

campuis@citromail.hu

Szabi, 2013.02.28 01:14

Tisztelt Uram.
Nagy érdeklődéssel és tudásvággyal olvastam végig amit a rokontenyéstésről és az egyéb tenyésztési módszerekről ír.
Véleménye és tapasztalata szerint mi a legjobb módszer egy versenymadaram tulajdonságainak megörzésére,hogy tudok ugyan ilyen galambot tenyészteni ha a szülei nem nálam, van vagy nincsenek meg.Konkrétum.Van egy Kes Boschua származású versenygalambom ami évek óta 10-13 helyezést száll-szált.Szeretném állományom erre a hímre építeni, mit kell tennem,hogy rokon tenyésszek?Tudna ebben nekem segíteni.A galambról még annyit hogy egy barátomtól kaptam fiatal korában,mint említettem apai ágon kess boschua, anyai ágon Tóth Imire Timi nevű galamjából származik.Válaszát előre is köszönöm.

Re: campuis@citromail.hu

Kajtár Attila, 2015.11.11 09:25

Tisztelt Uram!
Az a cikk amit ezen a honlapon talált. Nem ettől a szerző párostól származik, teljesen véletlenül jutottam én is erre a honlapra. De mivel ezt a cikket én írtam így úgy gondolom a választ ha én adom, talán elfogadja. Amennyiben egyetlen egyede van a kívánt családból akkor a grafikonon látható " A " -val jelzett tenyéssz módszert javasolnám.
A következő szisztéma szerint:
" A " egyed a kívánt rögzítendő egyed.
" B " egyed a tenyésztés kiinduló partner.
A x B 50-50% AB
A x AB 75 A 25%B
A x AAB 82,5 A 12,5% B
A x AAB 93,75 A 3.25 % B
Természetesen figyelni kell a termékenységre , mert meddő utódok is születhetnek ezért javaslom több egyed megtartását. valamint minden lépés után keresztezéssel próba tenyésztést, ha az utódok jól teljesítenek akkor jó úton halad
Tisztelettel Kajtár Attila.