Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Galambfiókák gyógykezelése

Galambfiókák gyógykezelése

 Emberemlékezet óta nem volt a galambászok számára ilyen kedvező tavaszi időjárás, mint ebben az évben. A száraz, meleg nappalok mellett ritkán voltak hajnali fagyok, ezért hittem, hogy galambtenyésztő barátaim dicsekedni fognak a sok kora tavaszi fiókával.  Nem így történt, az idén is a szokásos panaszokat hallottam: nem pépelték meg a fiókákat és elpusztultak, vagy pedig egyhetes koruk körül lesoványodva tönkrementek.

Annak ellenére, hogy az utóbbi időben nagyszerű galambegészségügyi könyvek jelentek meg, óriási a gyógyszerválaszték, megfelelő laboratóriumi vizsgálatok is elérhetők, úgy tapasztaltam, hogy az említett korú galambfiókák kezelése nem megoldott. Nem találtam terápiás kezelésükre javaslatot, leírást. Mint galambtenyésztő állatorvos – súlyosbítva helyzetemet egy rendkívül kényes galambfajta, a budapesti rövidcsőrű tenyésztésével – évek óta kísérleteztem az ilyen korú fiatalok megmentésével, gyakran eredménytelenül, de az utóbbi években sikerrel is dicsekedhetek. Úgy gondolom, tapasztalataimat más fajták tenyésztői is hasznosítani tudják, ezért bemutatom az általam kialakított módszert, mely eredményes az ilyen korú fiatalok megmentésére.

Kollégáimmal több alakalommal is végeztettem bakteriológiai vizsgálatot a tojásba fulladt, vagy néhány napos korban elhullott fiókákból. Azt tapasztaltam, hogy az esetek többségében coli, sepsis miatt pusztultak el kisgalambjaim, de előfordult, hogy gennykeltő baktériumokat mutatott ki a vizsgálat. Salmonellát szerencsére soha sem fogtunk.

Ahhoz, hogy eredményesen tudjuk orvosolni a problémát, tudni kell, hogy a kikelő fiókába hol kerülhetnek bele a halálos kórokozók és meg kell próbálni a fertőződést megakadályozni.

Az első fertőzési lehetőség a tojás.  Belekerülhetnek a baktériumok a tojásba már a tojógalamb szervezetében is, de leggyakrabban a szennyezett fészektányérban. A nedvesen kitojt tojásba a baktériumok már negyed óra alatt belekerülnek. Gyakran elpusztítják az embriót, máskor fertőzött fióka bújik ki a tojásból, feltéve, ha van ereje a kikeléshez. Ha a szennyeződés megtörtént, a tojások tisztogatása megkésett, hiábavaló dolog.

A következő fertőzési lehetőség, hogy közvetlenül a fészektányérban fertőződik a fióka.  Különösen veszélyes, ha kelésgyengeség miatt a köldök későn záródik, s ezen a nyitott kapun keresztül a fiókák hasüregébe jutnak a baktériumok.  Mindkét fertőzési lehetőséget csökkenteni lehet, ha a fészektányérok mind a letojáskor, mind a fiókák kikelésekor fertőtlenítettek.

A kikelt kelésgyenge, vagy fertőzött fiókák egy része annyira gyenge, hogy már a pépelést sem követeli a szülőtől – fejüket nem emelik fel, hasuk puffadt, a szíktömlő feltűnően nagy - ,  a fiókák egy része két nap múlva lesoványodva elpusztul, másik részük egyhetes kora körül betegszik meg. Hasmenésük lesz, lesoványodnak, éles hangon csipognak a fészekben, táplálékot nem találunk a begyükben, néhány nap múlva elpusztulnak.

Ezeknek a kisgalamboknak a megmentéséhez a megfelelő antibiotikum kezelés nem elegendő. Akkor tudtam eredményt elérni, amikor a kezelés mellett a kisgalambokat elkezdtem mesterségesen táplálni, nem hagytam, hogy eléhezzenek.

A fiókák megmentésére a következő módszer vált be : a fiókáknak naponta kétszer fecskendő segítségével antibiotikumos oldatot adok, azokban az esetekben pedig, ha a kelés után tizenkét órával a szülők még nem pépelték meg a fiókát, elkezdem a mesterséges táplálást. Erre a mesterséges táplálásra azért van szükség, mert a gyors anyagcseréjű fiókák szinte egy – két nap alatt elfogynak, különösen, ha betegek. A mesterséges tápláláshoz a papagájfiókák felneveléséhez forgalmazott tojásos lágyeleséget használok, s ezekből híg pépet készítek , s fecskendő segítségével a begybe juttatom, mindig csak annyit, hogy a fióka begyében maradjon hely a szülőktől kapott pép számára, a szülő is tudjon pépelni.

 A lágyeleséggel való kiegészítő táplálást az egészséges fiókáknál is szoktam alkalmazni, ha azt látom, hogy a szülők a délutáni órákig sem etették meg annyira a fiókákat, hogy telt legyen a begyük.

 A gyógykezelés legnehezebbik része az antibiotkumos oldatok töménységének, a felhasználandó mennyiségnek a meghatározása, hiszen néhány dekagramm súlyú galambok kezeléséről van szó. A következőkben két gyógyszer adagolásával kapcsolatos tapasztalataimról írok.

A gyógyszerek kiválasztásánál célszerű a rezisztencia vizsgálatra támaszkodni, én is ezt tettem az elmúlt években gyakran kísérletezetem enrofloxacin és sulfonamid származékokkal több-kevesebb sikerrel, gyakran sajnos mérgezés is előfordult.

A legjobban bevált, legkönnyebben adagolható gyógyszer a Tabernil gentamicina 20 ml készítmény, melyet kimondottan galambok és díszmadarak részére gyártanak cseppentős flakonban. Ebből a készítményből 10 ml vízhez egy cseppet kell adni, ez a mennyiség 10 dekagramm súlyú galamb egynapi gyógyszeradagja. Az egynapi adagot két részletben kell a fióka csőrébe juttatni. Könnyen kiszámítható, hogy a fióka minden 1 dekagramm súlyára kell 1 milliliter gyógyszeres víz. A kezelést 3 – 5 napig célszerű folytatni, ha  a fióka akkor sem gyógyul, selejtezzük.

 Kezdetben az enrofloxacin származékokat használtam, de ennél lényegesen nehezebb a megfelelő adagolás meghatározása és kicsi a terápiás és a letális dózis közötti különbség. A gyógyszerek 50 és 100 milliliteres kiszerelésben kaphatók, 0,5 millilitert kell adni 1000 milliliter vízhez, s ez a mennyiség 10 kilogramm élősúly egy napi adagja.  Nekünk olyan oldatot célszerű készíteni, amiből 1 millilitert kell adni 1 dekagramm élősúlyra. Ilyen oldat elkészítéséhez két lehetőséget ajánlok: az első esetben 2 milliliteres tű nélküli fecskendőbe felszívott gyógyszerből 1 cseppet nyomok ki 100 milliliter vízhez. A másik esetben a 2 milliliteres fecskendőre 1 milliméter átmérőjű tűt helyezek, s az ekkor keletkező, az előzőnél lényegesen kisebb cseppet  20 milliliter vízhez adom hozzá. Az enrofloxacinból elkészített oldatból naponta egyszer adunk dekagrammonként 1 millilitert a fiókának, szintén 3-5 napig.

Amennyiben más gyógyszer alkalmazására lenne szükség a gyógyszeradag kiszámításánál mindig abból kell kiindulni, hogy 10 kilogramm élősúlyra 1 liter gyógyszeres vízre van szükség, s ebből kell kiszámolni, hogy 1 dekagramm élősúlyra jutó 1 milliliter gyógyszeres víz töménységét.

A megmentett fiókáknál a gyógykezelés után helyre kell állítani a belek egészséges mikroflóráját, hogy a továbbiakban egészségesek maradjanak, jól fejlődjenek. Erre a célra Laktiferm M+C és a Probios por alkalmazható. Ezt is mesterségesen, fecskendővel kell a fiatalok begyébe juttatni.  Az adagolást úgy tudnám meghatározni, hogy 10 milliliter vízhez annyit kell tenni, mintha kicsit megsóznám.  Ebből a következő 5 napban kell 2 – 3 millilitert adni.

Remélem ezzel a nem túl bonyolult, de nagy pontosságot és sok időt igénylő módszerrel tenyésztőtársaim is sikereket tudnak elérni a kisgalambok megmentésében.

             

                                                Dr.Czeglédy Pál

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.