Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Cikkek-írások

 

 JAKAB SÁNDOR

A PANNON GRAND PRIX

EGYÉNI ÉS CSAPATGYŐZTESE 1999-BEN

 

Jakab Sándornak, a Nyugat-Pannónia Versenykerület egyik élversenyzőjének neve nem ismeretlen szaklapunk olvasói előtt. Ö az, aki az F 5-ös Csornai egyesületből elsőnek tudott kiemelkedni az ismeretlenség homályából. Többször volt kerületi bajnok, de az eddigi legfeltűnőbb eredményét a Maraton Klub által rendezett hosszú távú versenyek második évében, Aachen-ből érte el, ahonnan l987-ben országos egyéni és csapat 1. helyezést szerzett.

    A siker titka

Közhely, hogy nem elérni nehéz a csúcsot, hanem ott fent maradni. Mert galambásztársadalmunkban már igen sok sporttársunk feljutott a csúcsra, nyert kerületi bajnokságot. Néhány évig emlegették még a nevét, mára azonban már feledésbe merültek a hajdani sikerek. Számtalan nevet tudnék felsorolni magam is, de nem teszem, nem szeretném, ha bárki is megharagudna rám amiatt, hogy öt már csak mint „múltat” említenék. Aztán talán nem is lenne igazságos sem, hisz mindannyiunk előtt ott áll még a lehetőség: egyszer ismét feljutni a csúcsra. Mégis, valami különleges tisztelet övezi azokat a sporttársakat, akik hosszú éveken át képesek megőrizni kerületükben az első helyezést, vagy nevüket éveken át olvashatjuk például a nagy nemzeti versenyek győzteseinek a sorában. Úgy érzem Jakab Sándor is kiérdemelte ezt a tiszteletet az eredményeivel. 1987-től szinte folyamatosan a kerülete élvonalában találjuk. Megnyer szinte minden bajnokságformát a kerületében. Volt általános –rövid, közép- és hosszú távú bajnok.  A kerületi Elit Klubban több évi összesített eredménye alapján, hosszú időn át az első. Olyan jók az átlagpontjai, hogy amikor 1992-ben rövid időre abbahagyta a versenyzést, még egy évre rá is az Elit Klub élén találjuk. Nyilvánvaló ezek után, hogy sokan felteszik maguknak a kérdést, mi lehet ezeknek, a sikereknek a titka. Hogyan válhat egy versenyző ennyire erőssé?

       Az újrakezdés

1993-tól 1995-ig Jakab Sándor felhagy a postagalambászattal. Mindennek a hátterében családi problémák húzódnak meg.1995 végére némileg rendeződnek családi körülményei, s ekkor elhatározza, hogy régi, sikeres galambjai közül néhányat visszahoz a hazai dúcba, s megpróbál újra kezdeni, szinte a nulláról. Azt hiszem, addigra már többen „leírták” őt, mondván, Jakab Sándor galambász-pályafutása egyszer és mindenkorra véget ért. Ö azonban nem így gondolta. Azonnal régi módszeréhez nyúlt vissza, ahogy ezt egykor az 1980-as évek elején saját bőrén már megtanulta: felemelkedni, sőt gyorsan felemelkedni csak kiváló postagalambokkal lehet. Az első sikereit is neves magyar galambászoknak köszönhette. Olyanoknak, mint a csornai Horváth András, aki Anker Alfonz egyik pártfogoltja volt, azután Schaub József, Kotymán Imre, Plesovszky György, dr. Teremi Gábor, Szappanos István, Katona,Pirisi és Jilly sporttársak következtek a sorban. (Elnézést kérve mindazon sporttársaktól, akik itt most nem kerültek felsorolásra.) Hisz a sor velük nem ér véget. Jakab Sándor a nagy „világjárók” közé tartozik sportunkban, akik, nem sajnálja sem az idejét, sem a pénzét, ha 100 és 100 kilométereket kell autóznia csak azért, hogy egy-egy neves galambászt felkeressen, s győztes galambját, vagy sikeres tenyészpárját megnézze. Az ilyen utak persze legtöbbször galambszerzéssel is járnak. A sokféle, sok helyről származó galamb azután bekerül a csornai „boszorkánykonyhába”, ahol Jakab Sándor a „főszakács”. Vannak, akik sokat beszélnek tenyésztési módszereikről, vagy egyéb módszereikről. Jakab sporttárssal kapcsolatban viszont azt hallottam, hogy tőle nem sokat lehet megtudni, hogyan is kovácsolja sikereit. Talán ezért egy kis titok is körüllengi, sőt bizonyára hitetlenkedés is. Az 1999. évi 5-6 dúcellenőrzés kerülete részéről nekem legalább is ezt sugallja.

       Nincs titok

   Pedig szerintem nincs semmi titok abban, amit ő csinál. Ez a második újrakezdésnél is megfigyelhető volt. Azonnal kiváló galambok után nézett. A néhány „üres esztendő” alatt volt ideje végiggondolni, mely galamboknak is köszönhette a sikereit. Ezek közül néhány darabot visszahozott 1995-ben. Összeállított belőlük néhány tenyészpárt, amiből három pár azonnal bevált. Mindez 1996-ban már ki is derült. Azonnal jó alapanyaghoz nyúlt, s ez nem hinném, hogy csak szerencse volna. A visszahozott galambok Jos Ritye-Symons-Marcell Desmet-Fabry-Teremi-Delbar-vérüek voltak, s volt közöttük egy Gyerkó galamb is. Miután már a galambjait kiadta, jött rá, hogy a Szappanos-féle Jos-Ritye vonal  talán eddigi legértékesebb tenyészvonala volt. Ezek a galambok 600 km-ig minden távra alkalmasak. A siker alapvető feltétele tehát először is: a jó galamb. Az már természetesen mondanom sem kell, hogy egy olyan rutinos galambász esetében, mint amilyen Jakab Sándor is, az egyéb „mellékes körülmények”, mint amilyen például a dúc (ebből közel 100 négyzetméter áll rendelkezésére és nem is akármilyen minőségben), vagy a galambok ellátása (takarmányozás, gyógyszerezés, stb.), továbbá egyéb röptetési módszerek (tréningezés, az özvegy galambok motiválása, stb), adottak. Ö ebben, mint a többi „nagy „is profi.                                                                                Ha van titka, akkor ez az a titok. De tegyük azért hozzá, hogy nem minden szakácsnő tud egyformán jó ételt főzni egy adott alapanyagból. A tenyésztők között is vannak képességbeli különbségek, amit nevezhetünk akár adottságnak is. Enélkül az adottság nélkül természetesen minden sokkal nehezebben megy, még abban az esetben is, ha az összes többi, kedvező körülmény rendelkezésünkre áll.

         A folytatás

    Az 1995-ben tenyésztett évesei 1996-ban középtávon már remekül szerepeltek. 14-16 versenygalambjával a kerületi bajnokság 12. helyezettje lesz úgy, hogy csak középtávon küldi a galambjait. Az előre nevezett galambok versenyében megnyeri az Anker Bajnokságot, s néhány élhelyezéssel is magára vonja a figyelmet. Brün-ből és két Regensburg-ból kerületi    I. helyezéseket repülnek madarai. 1997-ben 21 darab özvegy hímmel indul, ismét csak középtávon, amit a Nyugat Pannónia Versenykerületben meg is nyer. Prágából július 12-én (ellenőrzés mellett) 508 db között, küldött 10 db.-ból, kerületi 1.,2.,3.,4.,6.,39.,44.   Rögtön tehát az újrakezdés után valóságosan kincset érő galambok kerülnek a kezébe. Ilyen például az 1995-ben kelt 6293-95-5008 kh. amelyik 6 útról 6 helyezésre képes, közte élhelyezésekre is. A galamb apai ágon Gyerkó-Symons-Desmet Matthijs, míg anyai ágon a „2197” kétszeres kerületi champion hím. (2197 kh, ami 10 útból 10 helyezésre volt képes 90-ben, s aminek vérében szintén  Jos-Ritye illetve Ujházy Péter galambjainak a vére csörgedezik), továbbá a 319-es Fabry-vérü kh-jére –ami 11 útból 11 helyezést szállt rokontenyésztett tojó található. Második sikerpárosításból származik a 6293-95-5006 kh, ami 1996-ban 6 útból 5 helyezést szállt. Az 5 helyezésből kettő élhelyezés (I. illetve II.) volt. Ez a galamb 1997-ben tovább folytatta sikeres pályafutását, amikor is 7 útból 7-szer helyezte magát, ezúttal ismét a kerület élvonalában. Az 5006-os apai ágon Anker Desmet Matthijs-Gyerkó, anyai ágon pedig ismét rokontenyésztett Jos-Ritye. Az 5006-os testvére a 6293-96-5667 kh, ami 1997-ben 5 útból 5 helyezést hozott, közte Prágából egy kerületi I. helyezést is. A harmadik pár sikeres utódja a 6293-95-5030 kh., ami évesen 5 útból 5 helyezést szállt, közte egy kerületi I. és egy kerületi II. helyezést. Ugyanez a galamb 1997-ben 7 útból 7-szer helyezte magát középtávon. Az 5030-as származása apai ágon ismét régi Anker Desmet Matthijs-Gyerkó, anyai ágon Jos-Ritye-Marcell Desmet-Symons. A galamb vérében szintén benne van a 2197-es champion hím is, ami  részben Jos-Ritye vérvoalú maga is. Az 1997-ben elért szép sikerek után egy tragikus esemény érte a versenygalambjaimat. Egy késő délutáni edzésből a galambok sérülten tértek haza, s közülük 3 db el is veszett. Mint ahogy azt később megállapította, a délutáni feleresztést követően a hazafelé húzó falkába belelőttek a cserkésző vadászok. 1998-ban valamelyest növekedett a galamblétszám, de a 64 fülkés dúc még nagyrészt mindig néptelen volt. 20 db özvegy hímmel indult el az általános bajnokságban. Középtávon második, az általános bajnokságban a IV. helyen végzett. 1998-ban kifogtak egy katasztrófa Criwitz-t is, ahonnan ugyan kerületi I. helyezést ért el, de ahol néhány kiváló galambja ott maradt. Mindezért 1999-ben úgy gondolta, hogy csak középtávon indul, de aztán barátai rábeszélésére mégis úgy döntött, hogy két középtávú és egy általános csapatot nevez be. Időközben a sikeres első három párosításból származó galambjai mellé újabb tenyészmadarak is érkeztek Csordás Károlytól, Süveges Andrástól, illetve Nádas Páltól, hogy csak az ismertebb neveket említsük. 1999-ben a kerület részéről szintén háromszor ellenőrizték, mert továbbra is feltűnően jók voltak az eredményei. Az egy fő- és két középtávú csapata fej-fej mellett haladt az élen a kerületi bajnokságban. Galambjainak szinte csak a dúctársak voltak az igazi ellenfelei. Végül is a második számú középtávú csapata kerületi I. helyezést ért el, az első számú középtávú csapata II. lett, továbbá megnyerte a kerületi hosszú távú és általános bajnokságot is. A sikersorozatával ismét abszolút a csúcsra kerül.

         Tortán a hab

   Jakab Sándor az 1999-ben elért látványos kerületi győzelmeire a Pannon Grand Prix egyéni és csapatgyőzelmével tette fel a koronát.  98-15-10563 kh-je Criwitz-ből 1. helyezést ért el, de szép sikere mellett még további 8 kerületi helyezést is szállt.

         Versenyzési módszer

   Jakab sporttárs a klasszikus özvegységi módszerrel versenyez, tehát csak a hímjeit röpteti. A versenyek megkezdése előtt gyakrabban, később ritkábban tréningezteti galambjait hét közben is. Ez abból áll, hogy a hímeket 20-25 km távolságra elviszi a dúctól, s ott egyenként vagy csoportosan felengedi azokat. Érkezéskor a hímeket a fülkéikbe zárt tojók várják . Meggyőződéssel vallja, hogy sikereit részben galambjai és a közte fennálló harmonikus kapcsolatnak is köszönheti. 

   Jakab Sándor nagyon szereti a sikereket, de talán még  a sikereknél is jobban szereti a galambjait. Mindig tekintettel van az időjárás változásaira, s van ereje otthon tartani a galambjait, ha az időjárási előrejelzés kedvezőtlen. Mindezzel, nem egyszer helyezéseket kockáztatott. Sohasem volt célja, hogy mindenáron champion galambokat „gyártson”.

        Takarmányozás

Saját keveréket alkalmaz, ami viszonylag kevés magféleségből áll. Kukorica, borsó, napraforgó, búza és cirok. Mellette még amerikai mogyorót is ad galambjainak. Ez utóbbi magféleségtől a galambok nagyon kezesekké válnak. A fészekben eteti hímjeit. Fázisos takarmányozást alkalmaz, de egy kicsit másként, mint ahogy azt a legtöbben teszik. Általánosnak mondható, hogy a fázisos takarmányozásnál a versenynapon, illetve az azt követő két napban tisztító keveréket, azaz könnyű takarmányt adunk galambjainknak.       Jakab Sándor az érkezés napján árpás keveréket ad galambjainak. Ha a verseny nehéz volt, akkor ezt ad nekik még másnap reggel is, de a szokásostól eltérően korábban kezdi meg a hüvelyesek etetését (borsó), hogy ezáltal a galambjai minél előbb visszanyerjék a verseny során elvesztett testsúlyukat. A hét vége felé pedig csökkenti a takarmányban a borsó arányát, s egyre növeli annak szénhidrát (kukorica) tartalmát.                                                       A versenyről hazaérkező galambjait saját készítésű teakeverékkel fogadja. Este a galambok Elektrolyt-ot kapnak a vizükbe. Az érkezést követő második, illetve harmadik napon hetenként váltakozva Ronidazol-t ( trichomoniasis ellen), illetve valamilyen antibiotikumot ad a galamboknak felső légúti megbetegedések kivédésére.                                                           A folyadékba a hét közepén Blitzform-ot is kever, majd a hét végén Kapuvit B-ét, illetve Gerwit-et kapnak a galambok. A rakodás napján már csak tiszta vizet ad.

       Egészségvédelem

Nincs egészségvédelmi programja. Követi Szappanos István tanácsát, aki szerint akkor kell galambjainknak gyógyszeres kezelést adni, ha probléma van. Paramixo és himlő ellen oltja a galambokat. A téli nyugalmi időszakban a takarmányon és vízen kívül semmit sem kapnak a galambok. Az egészségvédelemmel kapcsolatban Csordás Károly barátját emeli ki. Tőle a tartástechnológia területén rengeteget tanult.

       A jövő

Ha korábban azt mondtuk Jakab Sándorról, hogy a pár éves kihagyás után csak „fél gőzzel”  kezdett el újra galambászni, akkor mára elmondhatjuk, ismét teljes gőzön van. Jelenlegi galamblétszáma a „régi, szép időket” idézte fel előttem. Az 1980-as években lehetett ennyi galambja, mint ma. Több száz galamb népesíti be a dúcokat, s azt hiszem magam is, hogy a bőség zavarával küszködik. A versenyzés során számtalan barátra tett szert, akiktől jobbnál jobb galambokat kapott, talán ennek tudható be a jelenlegi nagy létszám is. Említsük meg ezen sporttársak nevét: Nyitrai Ferenc, Gyulai József, dr. Vercseg János, Horváth Zoltán, Ujházy Péter, dr. Rum János, Tamás István, Scheily Gábor, Markó Dezső, Pintér Imre.

  A jövőben részt kíván venni a Maraton Klub és a Szövetség által rendezett hosszú távú versenyeken is, ezért hosszú távú galambokat szerzett be. A Hegedűs-Becker párostól(Hollandia) aarden galambok, valamint Bárdos Istvánon keresztül a belga és a holland élmezőny legjobb hosszú távú törzseiből kerültek hozzá kiváló egyedek. Egyszerre ismét központba került ez a postagalamb tenyészet. Most már csak Jakab Sándoron múlik, hogy a megnövekedett létszámú állományt miként is fogja tudni kézben tartani az elkövetkező években, s képes lesz-e a továbbiakban is az 1999-ben ismét visszahódított kerületi bajnokságát megtartani.

       Egy kis unikum

Végeztéül nem hagyhatom szó nélkül Jakab Sándor egy másik, rendkívüli adottságát, s ez nem más, mint festői tehetsége. Ahogy elmondta, tehetséges tanulóként indult, de azután az „élet viharában” már-már majdnem kihunyt belőle a festői talentum. És „a minden rosszban van valami jó is” alapon, azt hiszem, épp a második házassága volt az, ami visszavezette őt a festészethez. Második felesége ösztönzésére bontakozott ki egyre jobban festői tehetsége, ami mára odavezetett, hogy nagysikerű önálló kiállításai vannak, ahol idáig már közel száz festményét állította ki. Úgy tűnik, Attila fia-szintén postagalambász-ugyancsak „nem esett messze a fájától”, hiszen ő is nagyon tehetséges festőnek mutatkozik már ma is. 

        Volt szerencsém közös kiállításukat Csornán megtekinteni. Képeiken a hansági és rábaközi tájat festik meg, de találunk szép számmal csendéleteket, portrékat is a festmények között.   Jakab Sándor a festményeken nem titkolja el az állatok (erdei vadak, lovak, galambok) iránt érzett szeretetét sem, hiszen az állatok gyakori témái festményeinek. Nem csoda tehát, hogy a galambrendeléseken kívül egyre több, neves sporttársunk rendel itthonról és külföldről is galamb témájú, vagy állat témájú festményeket Csornáról.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.