Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az értékmentés meséje és a galamblopások Eric Berckmoes (Brecht, Belgium)

 

A postagalambsport klasszikus irodalmában postagalamb törzsekről beszélnek. Úgy tűnik, mintha már ez a múlté lenne, hiszen a bajnokok zöme a jó x jó párosítások mindenhatóságát hirdeti, származástól szinte teljesen függetlenül. Ha azonban hiszünk Ankernek, hogy a céltudatos és eredményes tenyésztők létszáma igen alacsony, minden százezer galambászra jó, ha egy ilyen jut, akkor láthatjuk, hogy a helyzet nem változott.

A tenyésztő hajlamú galambászok ismeretlenül dolgoznak, eredményeik nem feltétlenül feltűnőek. Sokszor persze kudarcot vallanak, nagy ritkán sikeresek, de akár így, akár úgy, végig vállalják a „fura fickó” bélyeget, hogy még a jobb indulatú címkézések közül említsek egyet. Rengeteg első díj és bajnoki cím köszönhető olyan neveknek, mint például a Janssen testvérek, a Rauw-Sablon páros, vagy éppen Gyerkó Tibor, akik a tenyésztést emelték az első helyre.

 

Egy emberöltő is kevés lehet ahhoz, hogy tudással, következetességgel és szerencsével felneveljünk egy olyan fát, aminek gyümölcseit nagy részben mások fogják leszüretelni. Esetleg pont olyanok, akik nevetnek a törzstenyésztés gondolatán. Értékes galambok sok helyre kerülnek, de kevesen tudják megbecsülni azokat. Némelyek állandó csúcsvásárlásokkal tartják magasan állományuk genetikai értékét, mások csak próbálkoznak ezen az úton, és dúcuk nem más, mint galambtemető. Ezért határoztam el, hogy példát keresek a nemzetközi élvonalban arra, hogy miképpen sikerül valakinek fenntartani egy kiemelkedő értékű forrás állomány eredményességi színvonalát.

Albert Marcelis

Eric Berckmoes szerencséje úgy hozta, hogy Albert Marcelis szomszédságába költözött, és felcseperedő fiatalemberként a sövény felett figyelte, mit csinál a bajnok. Albert Marcelis nem volt tehetős ember. Eredetileg olcsón vett és ajándékba kapott galambokkal konokul dolgozott és következetesen szelektált. Évtizedek kellettek ahhoz, hogy Oostende híres galambfellegvárának megingathatatlan eredményességű, verhetetlen rövidtávú bajnokává váljon. Dominanciáját 50 éven keresztül csillogtatta, ami alatt nagyjából 1000 első díjat szerzett.

Csakhogy, mint afféle nem reklámozott sprintspecialista, az ismeretlenség homályából nem korábban, mint élete alkonyán tudott kitörni. Ekkor már a vevők is megtalálták, és galambjai többeknek hoztak feltűnő sikereket. Jellemző a helyzetre, hogy miközben a helyiek régóta a legnagyobbnak tartották, a nemzetközi hírnevet csak egy galamblopás hozhatta el neki. Albert lényegében már a kórházban haldoklott, amikor ismeretlenek elrabolták az 5 tenyészpárját. A rendőrség egy német rendszámú autót keresett. Ekkor ütött a nagyközönség fejébe szöget, hogy bizonyára értékes galambok ezek, ha még ellopni is érdemes volt őket.

Eric a lopást megelőző időszakban Albert segítője volt. Ahogy az öreg bajnok egészsége hanyatlott, egyre több teendő hárult a fiatal dúcgondozóra. A bérezés részben úgy történt, hogy kiváló galambok kerültek az ifjú tehetség tulajdonába, így az olimpiai résztvevő Sprint nevű hím is, ami 20 első díjat repült élete során, természetesen a rövidtávra jellemző kisebb mezőnyökben. Nem sokkal ezután lopták el a tenyészállományt, ez tehát szerencse volt a szerencsétlenségben. Marcelis úr már nem is épült fel, 2004-ben eltávozott. A megkezdett versenyszezont Eric fejezte be, és a győzelmek futószalagon érkeztek tovább. A vetélytársak csak legyintettek, a srác csak tette továbbra is, amihez értett, a galambokat gondozta, amik lendületben voltak. A többiek már el is osztották gondolatban egymás között a jövő évi helyezéseket.

Eric megvette Albert házát és tovább vitte az állományt. Bejelentette, hogy őt igazából az 5-600 kilométeres versenyek érdeklik. Ha volt is olyan, aki tartott az ő sikerétől, e pillanatban megkönnyebbült. Az öreg bajnok galambjai hosszabb távokra? Ez nevetséges, Marcelis soha nem küldött 250 km fölé. Elképzelhetjük a meglepetést, ami már a 2005-ös szezonban érte őket, ugyanis kiderült, hogy ezek távok a Marcelis galamboknak semmiféle problémát nem jelentettek! A történet nagy port vert fel, és Eric anyagilag is igen jól járt, a galambok iránt nagy kereslet támadt, és talán ezért is, az eredetileg kisebb méretű állományt felszaporította, aminek az alapja kb. 30 pár tenyészgalamb lett. A tenyészállományban a Sprint hím fiai vitték a prímet, és az utódokkal számolatlan mennyiségű díjat és ászgalamb címet ért el.

 Albert Marcelis Sprint hímje

2009-ben aztán ugyanaz a csapás érte, mint mesterét, az összes tenyészgalambját ellopták. A tenyészhímeket az öregebb versenyző hímekből lehetett pótolni, de tenyésztojója nem volt. Úgy döntött ezért, hogy a klasszikus özvegység helyett totálözvegységben fog versenyzni, hogy a fiatal tojókból mihamarabb kiválaszthassa a megfelelő tenyésztojókat. A vetélytársaknak megint csalódnia kellett, ez a kísérlet is sikerrel zárult. Jelenleg a tenyészdúcban 29 Sprint unoka található, és egy másik tenyészfenoménnak, a Donkere 18-nak pedig 14 unokája. Nem esett abba a csapdába, hogy pusztán a származások alapján tenyésszen tovább, szelekciója és eredmény centrikus galambászatta szilárdan megmaradt. Úgy véli, hogy a galamb minősége a sorozatterhelés során mutatkozik meg. „Ha hétről hétre küldöm a galambokat, a rossz galambok egyre rosszabbak, a jó galambok pedig egyre jobbak lesznek.”

Itt van hát egy bajnok, aki különösebb múlt nélkül lett az aki, mert élni tudott a hozzá kerülő jó galambok adta lehetőséggel. Máig egyszer sem szorult le Oostende dobogójáról. Már 30 éves kora előtt több olimpiás galambja, 4 nemzeti első díja és 10 tartományi győzelme volt!

Anélkül, hogy a tanulságokat megpróbáljam hangoztatni, remélem, hogy sikerült a példa erejével támogatást nyújtanom azoknak a sporttársakat, akik hobbijukat úgy képzelik el, hogy közben a tenyésztési kultúra emelkedéséhez is hozzá kívánnak járulni.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Jolly-joker@67freemail.hu

Dömsödi Csaba, 2013.09.15 16:14

Tetszett a cikk, már csak azért is mert, az embert, az olvasót, a tenyésztőt, a versenyzőt, a postagalambászt szerintem jó irányba tereli.Elhessegeti a gondolatait más jobbnak szebbnek tartott galambjairól. Megerősít engem a saját galambjaimban való hitemben.Mellesleg nekem is van 2 Marcelis hímem és 1 tojóm.