Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Áprilisban javasolt teendők

 

A felnevelés első heteiben a trichomonas szokta a legtöbb gondot és fiatalkori elhullást okozni, még akkor is, ha erről sokszor nem is veszünk tudomást. Ezért most erre a betegségre térünk ki részletesebben, majd a legelső védőoltásokra térünk ki.
 
Trihomonadózis, azaz a sárgagomb betegség
A közismert betegséget egy egysejtű parazita okozza, amit azért érdemes hangsúlyozni, mivel parazita lévén az antibiotikumok nem hatnak rá, sőt, közvetve erősíthetik a szaporodását. A felnőtt galambok általában tünetmentes hordozók, de a legyengült egyedek, illetve főként a fiatalok súlyos, sokszor halálos megbetegedéseket szenvedhetnek.
A kórokozót hordozó felnőtt galambokban a trichomonas a garat, a nyelőcső és a begy nyálkahártyáján bújik meg, és tüneteket általában nem okozva kis számban él ott. A fiatal galambokban a betegség két fő formában nyilvánulhat meg; a legfiatalabb korosztályban egy harmadik, köldökgyulladásos forma is kialakulhat.
 
Szájüregi forma
Egyik fő tünete a szájüregben a torok környékén megjelenő sárga, sajtállagú, gombszerű képlet, amelyről a betegség köznapi elnevezését (sárgagomb betegség) is kapta. A sárga képlet megjelenése előtt a torok nyálkahártyája kipirul, és nyálkás lerakódás jelenik meg rajta. Ezt a lerakódást gyakran tévesztik össze baktériumok okozta légúti betegséggel, és ezért félrekezelik az állatot vagy az állományt.
A vízfogyasztás kezdetben rendszerint megnő, de később a nagyobb felrakódások következtében az ivás nehézségbe ütközik, ezért a vízfelvétel csökkenhet. A takarmányfelvétel alakulásával ugyanez a helyzet. Légvételi nehézségek is jelentkezhetnek, ami megint csak megtévesztő lehet a diagnózis felállításában.
Az is gondot okoz a diagnózisban, hogy sok galambász a sárga gomb megjelenését „várja”, vagyis csak akkor ismeri fel a betegséget, ha ez megjelenik a szájüregben. Csakhogy manapság már (a kórokozó tulajdonságainak változása miatt) az eseteknek mintegy csak a 10%-ban jelenik meg ez a gomb! Ha ezzel nem vagyunk tisztában, igen nagyot tévedhetünk.
Köldökgyulladás
Csak a fiatal, néhány napos egyedek betegsége, akiket a fertőzött tojófészekből közvetlenül, a még be nem zárult köldökön keresztül támad meg a kórokozó. Ilyenkor jellemző, sajtos, sárgás tályogszerű képződmény alakul ki a bőr alatt a köldök tájékán. A kórokozó innen terjed tovább, megbetegítve a belső szerveket, melynek sokszor gyors elhullás a következménye.
Belső szervek megbetegedése
Leggyakrabban a májban alakulnak ki a jellegzetes sajtos-sárgás elváltozások, amelyek mélyre hatolva roncsolják a májszövetet. A fiatal egyedekben a második hetes életkorban vizes, jellegzetesen szúrós szagú hasmenés léphet fel, és hamarosan jelentkeznek a fejlődésben való visszamaradás tünetei is. Az idősebb egyedekben is kísérheti ezt a formát lesoványodás, a betegek kedvetlenek, soványodnak, "lekönnyülnek". Sárgás színű hasmenés is kialakulhat, melyhez hasi puffadtság csatlakozhat. Jellemző lehet a pingvinszerű testtartás is, vagyis a galamb furcsán, hátradőlve áll. Idült esetekben a szemfehérje, a kötőhártya, ritkán az egész bőrfelület sárgás árnyalatot vehet fel.
 
A betegség kezelésére, illetve megelőzésére a világon többféle hatóanyag létezik, de ezek országonként különbözőképpen hozzáférhetők, illetve szerepelnek a tiltólistákon.
Nálunk dimetridazol és ronidazol hatóanyagú galambgyógyszerek vannak forgalomban, ehhez jön még a metronidazol tartalmú közismert Klion tabletta. Az egyre szigorodó élelmiszer-egészségügyi szabályok szerint ezek a szerek csak sport- és díszállatoknak adhatók, húshasznosítású egyedeknek tilos adni őket.
Ajánlatos az egyes szereket bizonyos időnként váltogatni egymással. Túlságosan hosszú ideig adva csak egyféle hatóanyagot, előbb-utóbb hatáscsökkenéssel számolhatunk.
A trichomonas gyógykezelése 3-7 egymást követő napon át történjen, ami elsősorban gyógyszerfüggő: ronidazol esetében rövidebb, dimetridazol esetében hosszabb idő szükséges. Ha szükséges, akkor az egész állományt kezeljük, tekintettel a kórokozó elterjedtségére és nagy ragályozó képességére. Sor kerülhet antibiotikumok alkalmazására is, mivel a trichomonas kártételéhez baktériumok is csatlakozhatnak. Az antibiotikumos kezelés azonban igen megfontolt és célzott legyen, hogy elkerüljük a szervezet fölösleges megterhelését. Ez nagyon fontos, mivel a máj eleve károsodott lehet a kórokozó közvetlen támadása miatt, másrészt a trichomonas elleni gyógyszerek (elsősorban a dimetridazol) maguk is plusz megterhelést jelentenek, elsősorban a májra nézve. Mindezek miatt az állat szervezetének tűrőképessége a határon mozog, és egy nem megfelelő fajtájú vagy helytelen adagban adott antibiotikum könnyen az egyed pusztulását okozhatja.
A kezelés alatt és után okvetlenül gondoskodjunk a megfelelő vitaminellátásról, és a máj aktív védelméről.
 
*
A védőoltásokat illetően azt kell szem előtt tartanunk, hogy azokat a lehetőség szerint minél korábban, de azért ne túlságosan korán adjuk be a fiataloknak.
A galambok olyan kész ellenanyagokkal kelnek ki a tojásból, amelyet a tojótól kaptak, és amely ellenanyagok bizonyos fokig védik őket a legtöbb fertőző betegségtől az élet első napjaiban-heteiben. Az első oltásokkal meg kell várnunk ennek az ellenanyagszintnek a csökkenését, mivel a túl korán adott vakcinát ezek az ellenanyagok lekötik, így hiába oltottunk. Sokáig sem szabad azonban várnunk, mivel az ellenanyagok eltűnésével a fiatal galamb védtelenné válik a kórokozók ellen.
Mikor oltsunk hát először? A legkorábbi javasolt időpont a betöltött három hetes életkor, azaz a galambot 21 napos korától olthatjuk, először is paramyxo ellen. (Természetesen csak akkor, ha a galambok egészségi állapota ezt megengedi.) Paratífusz ellen általában két héttel később, betöltött 5 hetes korban olthatunk. Ezek általános elvek, természetesen figyelembe kell venni magát a konkrét oltóanyagot is, azaz hogy a gyártó mit ír elő a használati tájékoztatóban az oltási időpontot illetően.
 
Az oltások szükséges, de bonyolult dolgok, úgy értem, a megfelelő időpontot és oltóanyagot nagy körültekintéssel kell kiválasztani. Manapság egyre több „önkéntes” oltóember jelenik meg, akik egyesületen belül vagy kívül, állatorvosi szakképzettség nélkül oltják végig a környék galambállományait. A tény, hogy egyre többen oltatják be az állományukat, örvendetes, ám ha a dolog, finoman fogalmazva, túlságosan leegyszerűsödik, az már veszélyes is lehet. Először is, egy védőoltást azért illik állományra szabottan eltervezni és elvégezni, ezért ha valami kétségünk van éppen az állományunkat illetően, beszéljük meg azt szakemberrel, mielőtt oltatnánk. (Megjegyzem, állatorvossal sem tilos oltatni.) A másik dolog az, hogy tapasztalataink szerint sok helyen bizonytalan eredetű vakcinával oltanak, ami zsebimportból származik, és néha szó szerint zsebben hozzák át a (általában szlovák) határon, megfelelő hűtőtáska helyett, ami a vakcinát a kellő 2-8 Celsius fok között tartaná. Sok vakcina így már jóval azelőtt megromlik, hogy beleoltanák a galambba - ilyenkor van az, hogy a betegség jelentkezése esetén szidjuk a vakcinát, szidjuk a gyártót, szidjuk a galambokat, csak éppen az igazi „bűnöst” nem emlegetjük.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.