Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A legendás Jos de Klak

Egyszerûen hihetetlen, hogy mennyire meg tudják lepni a belga és holland tenyésztõket a külföldi galambászok – fõleg az amerikaiak – a kérdéseikkel! De nem csak az amerikaiaknak vannak ilyen naiv kérdései.

Egy angol kereskedõ nemrégiben azt kérdezte tõlem, hogy hol vehet tiszta Hofkens vérvonalú galambokat. Mondtam neki, hogy nincsenek tiszta Hofkens vérvonalú galambok és soha nem is voltak. Hofkensnek, nem volt úgynevezett vérvonala és soha nem is hitt benne. Véleménye szerint minden szuper galamb, keresztezésbõl született, ezért is vásárolt mindenhonnan galambokat.

Valaki megkérdezte tõlem Schellens címét, akinek a galambjai manapság a legnépszerûbbek Németországban. Schellens (jelenleg a 90-es éveit tapossa), abbahagyta a galambászatot úgy 15 évvel ezelõtt.

És ha hiszik, ha nem, egyszer megkérdezett egy amerikai, hogy tudok-e olyan galambászt, akinek Wegge vérvonala van. Ilyen galambokat akart, mivel egy sporttársa mindent megnyert az ilyen galambokkal. Mondtam neki, hogy Wegge 1903-ban meghalt, aztán felhúztam a vállam és témát váltottam.

Hát az, az igazság, hogy szívesebben beszélgetek az idõjárásról, mint ilyesmikrõl.

Szintén nagyon sok félreértésre okot adó tény kering Jos van Limpt-rõl, becenevén Klak-ról.


 


Még mindig versenyzik?

 

Sok külföldi galambász, kérdõ tekintettel nézett rám, amikor megemlítettem, hogy Klak eredményei az utóbbi években fantasztikusak voltak. „Klak fantasztikus eredményei? Azt gondoltam, hogy Klak ma már történelem!”.

Szerencsére maga Klak ezt nem hallotta! Mennyire frusztráló lehet ennyire jól versenyezni, miközben többek azt gondolják rólad, hogy már történelem vagy!? Vajon miért gondolkodik így sok külföldi?

 

  • Klak soha nem keresett magának semmilyen hírverést.

 

  • Mindig is nagyobb volt a kereslet madarai iránt, mint a kínálat, és mivel nem szerette az idegeneket a házában, ezért csak a barátainak adott el galambokat. Persze, ez jó néhány kereskedõt igen csak bosszantott, tehát miért is beszélnének pozitívan Klakról és a galambjairól?

 Ráadásul Klak nem is hosszútávon versenyzik, pedig manapság éppen a hosszútáv az, ami nagy figyelmet kap a sajtótól és az Internettõl.

 

Egy középtávon versenyzõ galambász évtizedekig is lehet bajnok, mire végre megemlítik a nevét a sajtóban. Ezzel szemben egyetlen gyõzelem elég Barcelonából, hogy rád figyeljen a sajtó, és egy csapásra ismertté váljon a neved.

 

Még erõs!

 

De amint írtam, Klak nemcsak hogy versenyzik, hanem még kerületének bajnoka is volt 2002-ben! Ez az eredmény igen figyelemre méltó, különösen azért, mivel rossz egészségi állapota miatt nem is maga gondozza a galambjait.

2002-ben Klak, egész évben mindössze egyetlen egyszer volt kinn a galambházban.

Klak: „Miközben én magam egyre rosszabbul vagyok, a galambjaim egyre jobbak!” És sajnos a jövõ sem túl biztató számára, mivel a kórház, szinte második otthonává vált.

Remélhetõleg nem lesz igazam, de az a csodával lenne egyenlõ, ha még egy évet tudna versenyezni…

Már most megkezdte a tárgyalásokat az aukciójáról, és ha sikerül megrendeznie, legalább egy stadionra lesz szüksége hozzá! Hiszen sokan, akik eddig még nem tudtak Tõle galambot venni, most biztosan nem hagyják ki a lehetõséget.

 

Racing loft Klak

Klak és Janssen

 

Amennyire tudom, Klak az egyetlen versenyzõ, aki Janssen galambokkal versenyzik és még sikeres is. Belgiumban a Janssen vérvonal már régen idejétmúlt. Inkább az eladók azok, akik hírverést csinálnak ennek a névnek, és azt is fõleg külföldön. Gyakran láttam ilyen embereket Janssenéknál. Egyáltalán nem érdekelte õket maga a galamb, csak a pedigré. Klak maga, a 40-es években vette az elsõ Janssen galambot. Ennek egyetlen oka volt: minden áron gyõzni akart. Az elmúlt tíz évben viszont már nem vásárolt új madarat.

Én magam közel laktam a Janssennékhez és bizony, el kell hogy mondjam, hogy a galambjaik valóban kimagaslóan jobbak voltak a többiekénél. Gyerekkoromból emlékszem, hogy Janssennék dúcából egyetlen tojás elegendõ volt egy tenyésztõ számára, hogy késõbb bajnok legyen. A 80-as években írtam egy könyvet a testvérekrõl, mivel azt szerettem volna, ha eredményeik, gondolkodásuk és módszereik fennmaradnak a galambászsport számára.

Akkoriban vettem észre, hogy sok galamb szármázásában benne van a „Young Merckx” Volt nálam ennek egy fia, és az, megnyerte a nemzeti Orleansi verseny!  Késõbb ezt a galambot eladtam Japánba, ami életem egyik legnagyobb hibája volt.

Közismert az a tény, hogy a Janssen testvérek ritkán versenyeztek messzebbrõl, mint 250 km, de mások hosszú távú versenyeket is nyertek galambjaik leszármazottaival.

Klak életében csak egyszer versenyzett hosszú távon. A nemzeti bajnokságban második helyezést ért el, és csak az a galamb került elé, amelyiket az unokatestvéreinek, a Borgman testvéreknek adott. Régebben Klak volt az, aki a legjobban ismerte a Janssen galambokat, de ami furcsa volt, hogy vörös galambot soha nem akart.

Az igaz, hogy manapság, már nagyon kevés belga bajnok versenyez Janssen galambokkal, lehet, hogy már tényleg idejét múlt ez a vérvonal, de senki sem tagadhatja hogy nagyszerûségükkel történelmet írtak! De térjünk vissza Klakhoz…

 

Jó tenyésztõ

 

Mivel igen rossz volt az egészségi állapota Klaknak, ezért 3 éven keresztül segítettem neki a stoppolásnál, és ezalatt az idõ alatt jöttem rá, hogy milyen remek tenyésztõ.

A versenyek alkalmán ott ültünk a teraszon, és amikor egy-egy galamb megérkezett, bementem a dúcba lestoppolni. Amikor benn voltam a dúcban Klak kintrõl kiabált, hogy hová tegyem a galambot, amelyik megérkezett. „4-gyes fészek, 7-es fészek, 11-es fészek” így kiabált.

Még mielõtt a galamb leszállt volna, már tudta, melyik érkezett meg, na ezt képzeljék el!

Az is megkülönbözteti még Klak-ot a többi tenyésztõtõl, hogy mindig is természetes módszerrel versenyzett. Azt hiszem, hogy õ az egyetlen középtávú bajnok, aki manapság így röptet. Klak szerint sikereinek titka részint az edzésükben, részben pedig abban rejlik, hogy természetes módon utaznak galambjai.

 

Minden reggel és minden este egy – a dúcra szerelt - zászló segítségével tartja folyamatosan a levegõben galambjait, még azokat is melyeknek tojása, vagy fiókája van. Gondolhatnánk, hogy milyen nagy munka összeszedni a fészken ülõ galambokat a napi tréninghez, de nem így van, mert egy speciális módszerrel beidomította galambjait.

Amikor belép a dúcba (manapság inkább a menedzsere), minden reggel és este, egy pálcával kopog a padlón. Erre a jelre, mint egy vezényszóra, az összes galamb kirepül. A zászló kb 45 percig van kitûzve. Ennél hosszabb edzés már veszélyes lenne, mivel kihûlhetnek a tojások vagy a kisgalambok.

 
Semmi értelmetlen módszer

 

A következõ szintén jellemzõ Klkara: Amíg más galambászoknak bonyolult takarmányozási módszerei vannak (pl.: diétás keverék a hét elején, majd táplálóbb keverék a hét második felében) a Klak madarak ugyanazt a keveréket kapják egész évben, nap, mint nap, függetlenül a fészekállapottól, vagy attól, hogy versenyzõk, tenyészek illetve fiatalok. „A tenyésztõk túl hamar váltanak egyik keverékrõl a másikra. Ha mindig ugyanazt kapják, ellenállóbbak a Colival szemben”- mondja Klak. Az emberi étkezésbõl szokta elméletét alátámasztani: „Jót tenne a gyomornak, ha állandóan váltogatnánk a rizst, a sült krumplit és a hátszínt?”

 

Exportáló

 

Akárhogyan is van, Klak mindig is el tudta adni a galambjait. Lehet, hogy a kereskedõk ezért sem érdeklõdtek iránta. De megtanulta a módját.

Egyszer, egy kereskedõ meglátogatta a dúcában. Egy tajvani galambász számára akart madarakat vásárolni.

Klak, a szokásos módon válaszolt: „Minden madaram elõjegyzésben van, nincs egyetlen fölösleges sem.” A kereskedõ sértõdötten válaszolt: „Tudja, hogy több madarát adtam el, mint amennyi valaha is volt a dúcában?” Klak pontosan tudta, hogy mit ért ezalatt a kereskedõ és ezért így válaszolt: „Elhiszem magának, de abban is biztos lehet, hogy maga egyetlen jó galambomat sem adott el, és az ajtó pedig arra van.”

Azt akarta ezzel az Öreg mondani, hogy Õ maga rengeteg galambot eladott tenyésztõknek, és természetesen nem mindegyik volt közülük jó galamb.

Tehát mit tettek ezek a tenyésztõk? Ha vettek, mondjuk például 8 galambot, és ebbõl kettõ lett kiváló galamb, akkor a maradék hatot eladták a kereskedõknek, akik exportálták õket.

A kereskedõ ügyfele azt hiszi, hogy a galamb egyenesen a Klak dúcból való és látja a kiváló pedigréjét. Az ügyfél így nem tudja figyelembe venni azt a tényt, hogy olyan galamb került hozzá, aki egy másik galambász dúcában már nem felelt meg.

 

Származás és egyebek

 

Tehát mit tett Klak, hogy a hírnevét megtartsa? A származási lapokra ráírta, hogy ki és mikor vette meg a galambot tõle. Csak egy bolond venne meg egy olyan  Klak galambot 2003-ban, akinek a származási lapjára rá van írva: „Eladva Mr. X-nek 1999 júniusában.”

Amikor új galambot vásárolsz a dúcba mindig is nagy szerencsére van szükséged, hiszen még  a legnagyobb bajnokok is tenyészthetnek rosszabb galambokat, beleértve Klak-ot is. De ha már egy másik dúcból veszed meg ennek a bajnoknak a galambját, akkor szinte biztos lehetsz benne, hogy a galamb nem megfelelõ!

 

 

Klak józan paraszti eszérõl is ismert volt. Egyszer egy igen gazdag vevõ volt nála, véletlenül én is ott voltam éppen akkor. Mondta, hogy jól megfizetné az árát, ha kaphatna fiatalokat Klak legjobb galambjaitól. Ez eddig teljesen normális.

A legtöbb tenyésztõ több pénzt kér, ha a kedvencektõl vagy a legjobbaktól származó fiatalokból visznek el. Na, ez nem így van Klaknál! Nála minden galambnak egyforma ára van, függetlenül a származástól. Annál is inkább, mivel néhány galambtól egyszerûen lehetetlen „rendelni”. A leendõ vásárlóknak elõször is meg kell várniuk, hogy megszülessenek a fiatalok, illetve el kell fogadniuk, amit Klak tud adni.

„ Az egyik legjobb versenyzõm valaha a 613-as galamb volt és ezért mindeni az õ gyerekeit akarta. Hatalmas összegeket is fizettek volna értük. De tudják e, hogy a 613-as soha nem adott egyetlen jó versenygalambot sem, sõt még a szülei sem rajta kívül?”

Egy bajnoknak valamennyi galambjánál megvan annak a lehetõsége, hogy kiváló utódokat ad majd a tenyésztésben, de ugyanakkor annak is fennáll a lehetõsége, hogy még a legjobbak sem adnak egyetlen kiváló utódot sem. És a galambászoknak még azt is el kell fogadniuk, hogy egyetlen bajnok tenyésztõ sem adná oda azt a bizonyos fiatalt, ha tudná róla, hogy klasszis, de hát nem éppen ettõl a bizonytalanságtól szép a mi sportunk?

Ez Klakra is jellemzõ.

 

Tanács

 

Azt a tanácsot adnám, hogy soha ne vegyél olyan galambokat, amelyek nem közvetlenül a saját dúcukból származnak! Képzeljék csak el, hogy mennyi „Janssen” galamb volt számos dúcban, mielõtt kivitték õket a Távol Keletre. Mivel nem voltak jók, ezért eladták õket, azután újból eladták õket. Soha senki nem veszített pénzt a Janssen galambokon. Vajon ki volt az, aki még akkor is kiválasztott és megvett egy eredeti Janssen galambot, ha többeknek sem volt jó?

Klak így gondolkodott. De azt is hozzá kell még tennem, hogy soha nem mondta el a feleségének, hogy mindig megfizette azt az árat, amit a Janssen-ék kértek tõle. És higgyék el nekem, hogy a néhai Adrian kiváló tenyésztõ volt, de Louis pedig még kiválóbb üzletember! Had fejezzem be ezt a cikket egy gondolattal: A holland galambász magazinban (NPO) egyszer írtam egy sorozatot minden idõk legjobb galambjairól. Ezek közül csak néhány volt igazán jó tenyészmadár.

Most már talán megértik ugye, hogy miért is volt Klak-nak minden galambra egyforma ára?

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.