Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A kisszék kevés, a modern technológiákat kell alkalmazni

Mint minden az életben, a postagalamb röptetések technológiája is időről-időre fejlődik, ami azonban nem jelenti azt, hogy bárki is sablonszerűen alkalmazzon egy programot. A Röhnfried cég dinamikus galambász igazgatója, Alfred Berger az idei évben megtartott konferenciáján ízelítőt adott az új termékek skálájából és azok felhasználásának praktikus alkalmazásából.

Azonban a Galamb Hungária Centrum termékkatalógusának második kiadásában már megjelent a Modern Program 2008, ami minden egyes napra ajánl valami csodaszert, ami fokozott odafigyelést és rendszerességet követel alkalmazójától. Sokan az idősebb generációból kicsit félénken tanulmányozták és félre is tették, de a fiatal, törekvő generáció merészen a húrok közé csapott és győzött. Ehhez a fiatal generációhoz tartozik a 32 éves Sokorai Csaba (F16 Lébény). (Cikkünk A postagalamb magazinban 2009-ben jelent meg.)

- Csaba, beszéljünk ezekről a remek galambokról! Hogy alakult ki a tenyészeted, milyen galambokból gazdálkodsz?

- 1999-ben kezdtem újra a galambászatot Takács Gábor barátom és munkatársam támogatásával és ezért hálával tartozom neki. Őnélküle valószínűleg ma nem galambásznék. Ő adott először galambokat, dúcfelszerelést és kezdetben sokat tanultam tőle. 2000-ben már a többi klubtársamtól is hoztam be, elsősorban a jó eredményt elért galambjaiktól utódokat, így Adrián Arnoldtól, Czank Sándortól. A keresztezésekből származó galambok ugrásszerűen növelték eredményeimet.

Hajtott a kiváló galambok utáni vágy, így Czank Sándorral meglátogattuk Balatonkenesén Tóth Imre sporttársunkat, akitől ajándékba kaptam kiváló minőségű galambokat, akik azóta is a tenyésztésem egyik gerincét alkotják. A tenyészetem nagyon heterogén összetételű, jelenleg nem kell félnem a rokontenyésztéstől, ennek ellenére mégis hozok be mindig újabb jó minőségű galambokat keresztezés céljára. Megfigyelésem, hogy a keresztezett galambok egészsége sokkal jobban tartható, mint a rokontenyésztetteké, ezenkívül wringerebbek és terhelhetőbbek.

Az erős, nagy izomzatú, de laza szerkezetű galambokat kedvelem, célom az allround galambtípus megszilárdítása dúcaimban. Egy olyan állományt akarok kiépíteni, amelynek bármely tagja versenyszezonban bármikor bevethető, erősségük a középtáv és az aznapos hosszútáv. 2001-ben megismerkedtem Nádas Pállal, akitől nagyon sokat tanultam és tanulok ma is. Sokszor kikértem a véleményét az utak előtti felkészítésről, az etetésről, a gyógyszerezésről és mindig bejött a javaslata. Az eredmények fanatizálják a galambászt, így minden fáradságot feledtetnek a hétvégék. Vallom, hogy a jól felkészített, gyengébb adottságokkal rendelkező galambnak is minden gond nélkül teljesíteni kell a 20 %-os díjlistát.

Én afelkészítésben látom a legfontosabb tennivalókat. A komfortérzés kialakításáért a galambásznak kell megtennie mindent. Ekkor még a pár nélküli egyéveseim is képesek kerületi élben szállni. A galambjaim többsége képes kerületi díjat szállni, de ugyanakkor a díjlista elejében vannak szinte mindig. 2003-ban nagyon sok kerületi utankénti siker mellett a levini olimpián is szerepelt az Adrián Arnoldtól kapott galambom, ami visszavezethető Csordás Károly Szundi vonalára. A versenyjegyzőkönyvek áttanulmányozása után megállapítottam, hogy ennek a galambnak a gyerekei, unokái, dédunokái hozzák a legtöbb helyezést és díjat. A jövőre nézve erre a galambra kell rátenyésztenem és a többi jó galambot erre a vonalra kell rávinnem keresztezéssel. Óriási szerencsének tartom, hogy a Takács Gábortól, Czank Sándortól és Adrián Arnoldtól behozott galambok egy közös őstől származnak és nálam találkoztak.

 

Egyesületünk tagjai nagyon barátian viselkednek egymással. Minden új információt továbbadunk egymásnak, mindent kipróbálunk és ha valami jól sikerül, mindenkinek elmondjuk. Nálunk még él a rakodások utáni órákig tartó beszélgetés, egymás tréfás ugratása, s eredményként a kerület legeredményesebb egyesülete vagyunk. Az egyesület annyira erős, hogy közülünk

Takács Gábor, Czank Sándor, Papp László, Adrián Arnold, Mitring Imre, Szabó Gábor, Csepi Bence bármelyik lehetne kerületi bajnok, sokszor csak a szerencse dönti el, ki végez előbb. Közülük a többség már volt is valamelyik távon kerületi bajnok. A rövidtávú, kétszeres kerületi bajnokunkat, Szabó Lászlót azért nem sorolom ide, mert ő csak rövidtávot röptet.

Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak a családomnak, Nádas Pálnak,Nagypál Lászlónak és azoknak a sporttársaimnak, akik galambbal, jó tanáccsal segítettek eredményeim elérésében.

- Már néhány éve a kerületi élvonalhoz tartozol, úgymond, érett számodra a bajnoki cím. Vázolnád számunkra, hogy egy ilyen erős kerületben, ahol nagy tapasztalattal és kiváló galambokkal rendelkező versenytársak vannak, hogy lehet bajnoknak lenni?

- Először is rengeteg munkával, jó állománnyal, a galamb számára komfortos dúccal, mindig az útnak megfelelő takarmányozással, útról-útra az egészség megtartásával és egy jó adag szerencsével. Ez valóban csak vázlat, de a titok a részletekben van.

Én galambjaimat klasszikus özvegységben röptetem. A felkészítés már novemberben megkezdődik: először is székletminta belső élősködő vizsgálatra, itatás és cseppentés belső-külső élősködők ellen, ismét székletmintát vizsgáltatok, majd ehhez, ha szükséges, célzott kezelést végzek, ezután itatás paratifusz vakcinával, vitamin, három hét múlva oltás paratifusz és szalmonella ellen vizes bázisú oltóanyaggal, vitamin, majd három hét múlva ismét csak olajos alapú oltóanyaggal. Szó szerint rettegek a szalmonella és a paratifusz betegségtől. Ezért minden évben új fajta oltóanyaggal oltok a rezisztenciát megelőzendő.

Amelyik galamb megbetegszik a vakcinázás hatására, azonnal selejtezem, mert ezek nem fognak teljesíteni a versenyszezon alatt sem.

A versenyszezon előtt állatorvos végzi el a kötelező paramixo oltást. A versenyszezonban a hímeket reggel hatkor engedem, közben takarítom a dúcokat, elkészítem az eleséget, feltöltöm a tisztított itatókat. Mivel a Röhnfried modern programot alkalmazom, minden reggel megkeverem az eleséget és az innivalót az aznapi programnak megfelelően. Az evés-ivás után nem hagyok előttük semmit. A munkába menetel előtt ezt minden reggel frissen készítem el, megelőzve az esetleges megromlás veszélyét. Délután ismét hat órakor engedem ki őket, megint takarítás, eleség és innivaló készítés. Mindenből csak annyi, amennyi egy evésre és ivásra elfogy, így minimális a pazarlás. Az esti etetés után mindig kapnak aprómagból készített keveréket ráetetésként.

Sokan sablonszerűen elvégzik a programot és nem veszik figyelembe, hogy az út mit kíván. A galambásznak használnia kell az eszét is a hétről-hétre való felkészítéshez, hiszen mindig más az időjárás és más a feleresztési hely is és ez a két tényező döntően befolyásolja az eleség összetételét és az itató anyag összeállítását. A versenyszezonban hetente két alkalommal a feleségem kb. 30 km-es tréningre viszi őket.

A tréningről hazaérkezéskor nem kapnak tojót. A verseny előtt megkapja minden hím a tojóját és figyelem a viselkedésüket. Amelyik tojó nem tüzeli fel a hímet, azt kicserélem egy más színűre. Ez eddig meghozta az eredményét. Így tudott Eisenachból országos első díjat szállni az idei évben a 615-ös hímem. A versenyről hazaérkezés után a tüzes tojók várják őket fészekre zárva. Az út nehézségétől függően egy-két órára együtt hagyom a párokat. A regenerálódási idő ezután kezdődik. Három hetente váltom a gyógyszerezést, minden hazaérkezéskor : 1. tricho-cocci., 2. léguti, 3. bél-emésztőrendszeri betegségek ellen két napig. Az elmúlt évben használtam először gyógyszerezésre a Belgica De Weerd termékeket és meggyőződésem, hogy ezek a leghatékonyabb modern anyagok, amiket szükség esetén még a rakodást megelőző napon is lehet célzottan alkalmazni.

A versenyszezon végeztével együtt hagyom a párokat egy költésre, hogy rögzüljön bennük a nevelési ösztön kiváltotta fészekszeretet. Az egyéves galambokat max. 500 km-ig küldöm, ezek közül is csak azokat, akik a kiváló formát mutatják a tréningeken. Általában ők jó eredménnyel hálálják meg a bizalmat. Így a versenydúcban idősebb eredményes galambok is vannak. Nem hajszolom agyon őket fiatalon. A galambszeretetem miatt elég nehezen selejtezek, igazán csak kétéves korukban dobom őket a mély vízbe és itt is türelmes vagyok velük szemben. Ha észreveszem, hogy valaki nincs formában, inkább idehaza hagyom, minthogy elvesszem. Sajnos ezt a saját káromon tanultam meg. Viszont egyrészt ennek a ténynek, másrészt pedig a körültekintő feleresztésnek köszönhetően minimális a versenyveszteség, így általában 85 db mindenre elszánt fickó dübörög a versenydúcokban.

A fiatalok versenyén nem veszek részt, a tréningeket saját magam végzem fiataljaim számára.

Kipróbáltam a berakodás előtti napon történő, Linkospektinnel való oltást is, néha segít a légutak tisztántartásában, de amióta a légúttisztítót más módon is meg tudom oldani, elhagytam az oltást, hogy fölösleges oltási stressznek ne tegyem ki őket.

Fontosnak tartom a dúcok tisztántartását, pormentesítését, a huzat elkerülését, mindig a hőmérsékletnek megfelelő levegőztetést, a hőmérséklet és páratartalom ingadozás minimális eltérésének szabályozását. A dúcokat minden nap takarítom költésidőben, versenyszezonban és szezonon kívül is. A galambjaim közt mindig szigorú fegyelmet tartok, katonás rendnek kell uralkodnia, különben kezelhetetlenekké válnak és a nagy létszám miatt nem lehetne bánni velük.

Olvastam A postagalamb honlapon Süveges András nyilatkozatát – akit egyébként galambszeretetéért, szakszerűségéért segítőkészségéért tisztelek -, de azt gondolom, hogy abban az időben, amikor ő bajnok volt, az a technológia még elegendő volt ahhoz a bajnoki színvonalhoz. Nagyon sok jó dolog van abban, amit mond, azonban bajnokságai után néhány évig szerényebb eredményekkel volt kénytelen versenyezni, mert a régit felváltotta egy modernebb technológia, ahol már a laboratóriumban kifejlesztett és ellenőrzött takarmány kiegészítőket alkalmaznak összeállított tematika alapján.

Amióta ő nem versenyez, már sok változás történt, pl. Röhnfried vagy a Belgica De Weerd stb. termékek és technológia, ami állatorvosokkal, vegyészekkel, biológusokkal, modern technikai eszközökkel, laboratóriummal kimondottan galambok számára lett fejlesztve és tesztelő galambászokkal ellenőrizve. Az alkalmazásaikat hosszú évek tesztelése alapján merték csak nyilvánosságra hozni és értékesíteni, mikor már túl voltak a teszteléseken és minden készen állt a bevetésre, hisz az eredménytől függött, hogy megtérül-e a befektetett pénzük és munkájuk. Én úgy gondolom, ma már nem elég kisszéket venni ahhoz, hogy valaki akár kezdő létére bent legyen a kerületi legjobb húszban vagy hogy akár profi létére bajnok legyen.

- Hallottam, hogy kacérkodsz a maratonversenyek gondolatával, általában mik a terveid?

- Igen, mindig is érdekelt a maratonröptetés, többször próbálkoztam is vele, egy-egy galamb be is jött, de csapatsikert nem értem el velük. Ezért Adrián Arnold sportbarátomtól a tavalyi év maraton országos 3. helyezett csapatának utódaiból hoztam be 16 db, az enyémektől teljesen eltérő típusú galambot próbára. Elhordtam őket kíméletlen tréningre és még mind megvan. Nagy a várakozásom velük kapcsolatban, de mindenképpen beöregítem és csak azután küldöm versenyre valamennyit. Éretlenül elveszteni őket nem sok értelme lenne.

A kerületi programban a középtávon 4., a hosszútávon pedig 2. voltam. A fotelban hátradőlni nem lehet. Természetesen mindent megteszek a bajnoki cím megőrzésért, hisz a kerületi élmezőny csapata szinte teljesen azonos képességű galambászokból áll, kiváló adottságú galambokkal készülnek az új szezonra, márpedig a felkészülés 365 napig tart.

- A kerületi kiállítással egybevont díjkiosztó ünnepséggel kapcsolatban mi a véleményed?

- Az elképzelés nem rossz, de a három kerület összevont kiállítása így elsőre nagy falatnak tűnt, gondolom a kiállítás szervezői már tudják, legközelebb mit kell tenniük, hogy időben elkészüljön minden a bírálatokra és a nyitásra, ez tapasztalatszerzés volt. Maga a kiállítás helyszíne nagyon jó döntés, az Újszentiváni sportcsarnok tiszta levegővel, külön pihenő-étkező résszel, tágas parkolóval. A galambokat a kulturált helyen egymás akadályoztatása nélkül végig lehetett nézni.

Azonban úgy gondolom, hogy a korábbi évekhez hasonlóan egy megfelelő eredménykatalógust megérdemelt volna a tagság, hisz főleg az idősebb korosztály nem fér hozzá az internetes oldalhoz. A másik dolog, ami méltatlan volt a kerületi vezetéshez, a kupák kiosztásakor derült ki, vélhetően valaki régebbi kupáit osztották ki – a rajtuk fellelhető korábbi címkék letépése utáni maradékkal. Valahogy arra sem futotta, hogy ezeket a használtnak vélt kupákat rendesen megtakarítsák és ellássák őket a 2008-as díjaknak megfelelő felirattal. Hát ez valahogy nem érte el a megfelelő színvonalat.

Ami még talán az igazságosabb sorrend kialakításához vezetné a versenybizottságot, az lenne, hogy a kerület vezetői gondolják át az utankénti pontosztást, mert a jelenlegi forma alapján ez nem reális.

A fentieket végighallgatva már nem is biztos, hogy nagyon irigyeljük az eredményt a bajnokoktól, hiszen láthatjuk, mennyi mindennek egyeznie kell, mennyi lemondással jár, mennyit kell dolgozniuk azért, hogy bajnokesélyesek legyenek. Ez az energikus, mindig mozgó fiatalember pénzt, időt, fáradtságot nem kímélve érte el eredményeit, mindez mellett nem becsüli le versenytársai eredményeit sem és szinte természetes, hogy tovább keresi az útját új célokat kitűzve.

A magam részéről érdeklődéssel hallgattam a náluk zajló élénk klubéletet, ahol megbeszélik az idősebb sporttársak bevonásával a legmodernebb technológiákat és a tapasztalatokról beszámolnak egymásnak. Érdekes módon az eredményesség nem gyűlölködést szül, hanem még ha közben durrogósan is, de egy általános színvonal emelkedést hozott náluk. Érdemes elgondolkodni rajta.


 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.