Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A bajnokság összetevõi

 

Kb. 15 évvel ezelõtt kezdõdött, hogy a klubok és a kerületek Európában és Amerikában különbözõ szemináriumokat kezdtek el szervezni. A téli idõszakban, amikor nincsenek versenyek, meghívják a bajnokokat, hogy tartsanak elõadásokat a galambászatukról. Ilyenkor elmondják, hogy mit lehet tenni a siker érdekében, és válaszolnak a feltett kérdésekre. A leggyakrabban a fiatal galambok versenyeztetésével kapcsolatosan faggatják õket, hiszen a belgák és a hollandok fölénye annyira nyilvánvaló, hogy sokan a szemöldöküket vonogatják.

Engem is gyakran meghívnak elõadónak és bizony, el kell mondanom, hogy nem csak a hallgatóság tanul tõlem, hanem én is tanulok a hallgatóságtól.

 

Különbözõ

 

Azt figyeltem meg, hogy a különbözõ országok galambászait más-más dolog érdekli igazán...

 

  • Németország

 

A belgáktól és a hollandoktól eltérõen a német galambászokat elsõsorban a vérvonalak és a gyógyszerek érdeklik. Nem ismerek még egy olyan országot, ahol a galambok annyi vitamint, gyógyszert és kegyszert kapnának, mint Németországban. Gyakran gondolok arra, hogy mennyire erõsnek és edzettnek kell a galamboknak lenniük, hogy túléljék azokat a teljességgel haszontalan anyagokat, amelyeket le kell nyelniük.

Az olyan okos emberek, mint a németek, még mindig nem értették meg, hogy a gyógyszereket azért találták ki, hogy meggyógyítsák velük a beteg galambokat, nem pedig azért, hogy gyorsabban repüljenek! Figyelemre érdemes ezzel kapcsolatban még az a tény is, miszerint mindezek ellenére Németországban van a galambászoknak a legtöbb problémája az egészséggel! Különösen a fiatal galambok egészségének megtartásával. Nincs is olyan száma a német postagalambász magazinnak (Die Brieftaube), amelyikben az úgynevezett fiatal galambok betegségérõl ne tennének említést.

Mi ennek az oka és mit tehetünk ellene? Azt gondolom, hogy a probléma oka többek között a gyógyszerek régóta tartó helytelen használatában kereshetõ, amitõl a galambok immunitása teljesen lecsökkent.

 

  • Anglia

 

Az angol galambászok kedvenc témája a tréningezés.

Milyen gyakran?

Milyen távon?

Milyen irányból?

Csoportos, vagy egyedi tréningezés?

 

  • Amerika

 

Amerikában is mindig ugyanaz a sláger. Mindig a vérvonalról beszélnek és természetesen a kikerülhetetlen szem teóriákról. Teljesen hihetetlen, hogy mennyire hisznek egy olyan dologban, ami az európaiak számára teljességgel jelentéktelen. A holland nyelvben nincsen megfelelõ szó az angol „eye-sign” kifejezésre. Egy belga internetes oldalon egy amerikai galambász felhozta a következõ vitatémát: párosítás szem alapján. Fantasztikus volt a reakció, de csak amerikaiak és angolok csatlakoztak a vitához, egészen addig, míg egy belga le nem állította õket, hogy hagyják abba ezt a sok képtelenséget!

 

 

  • Hollandia és Belgium

 

Hollandiában és Belgiumban a szemináriumokon soha nem téma a vérvonal. Sportunk „Mekkájában” teljes az egyetértés abban, hogy a vérvonal jó az üzletnek és azoknak, akik eladni akarnak, de versenyt nem lehet vele nyerni.

Inkább az Adeno/coli problémáról és a galambdúcról folynak a megbeszélések, ez a két téma viszont nagyon érdekli az itteni tenyésztõket.

Ebben a cikkben szeretném azt is megvilágítani, hogy miért annyira fontos a dúc a galambászatban!

 

Összetevõk

 

Mindig azt ismételgetem, hogy a bajnokok rendelkeznek a „teljes körrel”.

Hogy milyen összetevõi vannak ennek a „körnek”?

Ilyenek, a madarak minõsége, az egészség megõrzés, a tréningezés, a takarmányozás - az etetés, a motiváció és a környezet, a dúc, ezek mind-mind hozzátartoznak ehhez a teljes körhöz.

Ha csak egyetlen elem közülük nem megfelelõ, akkor a kör nem teljes. Hogyha ezt úgy képzelik el, mint egy láncot, amely a fenn felsorolt láncszemekbõl áll, akkor a tenyésztõ is éppen olyan erõs, mint amilyen a leggyengébb láncszemnek az erõssége. Ennek a bizonyos körnek a dúc az egyik legfontosabb eleme. A holland és belga postagalambász magazinok igen sokat foglalkoznak a galambházzal, minden számban vannak ezzel kapcsolatos riportok. Engem is a dúc indított el az írás útján, ezért akartam „író” lenni.

A bajnokok szerint a dúc a jó kondíció alapja és hogy mennyire fontos a jó kondíció, ezt mindnyájan tudjuk. Többször is hallottam bajnokokat így nyilatkozni: „Jobban szeretnék átlagos galambokat egy jó dúcban, mint szuper galambokat egy rossz dúcban”. Ez a mondás igen kíváncsivá tett. És az évek hosszú sora alatt megtanultam, hogy szerencsésebb egy átlagos galambra kiváló kondícióval pénzt fordítani, mint egy szuper galambra gyenge kondícióval”.

Néhányan egyszerûen nem tudják abbahagyni a galambvásárlást, ennek ellenére, (vagy éppen ezért –ford. megj.) soha nem következik be utána a siker. Nehéz azt elhinni róluk, hogy mindig rossz galambot vettek volna, vagy mindig átvágták õket. De a jó galambok is eltûnnek egy rossz dúcban. Hozok más példát is: ha egy olyan helyen dolgozunk, ahol nem érezzük jól magunkat, nem is tudunk igazán jól dolgozni.

 

Las Vegas

 

Egyszer Las Vegasban tartottam elõadást. Éjszaka érkeztem meg, és arra a legkevésbé sem számítottam, hogy hideg lesz. Persze volt valami forróság Vegasban, de az kétségtelen, hogy nem a hõmérséklettõl.

Kinn tartózkodásom ideje alatt meglátogattam néhány dúcot és megnéztem több galambot is. Az egyik vendéglátóm kíváncsi volt a véleményemre a galambokról, melyeket megmutatott nekem. Mondtam neki, hogy azt nem látom, hogy jók-e a galambok, hiszen azt senki nem látja, de a kondíció viszont, az már egy másik történet, az elbírálható. Egy tapasztalt galambász egy pillantás alatt meg tudja mondani a galambokról, hogy jó formában vannak-e? A házigazdám ezt nem értette: „Gyakran tréningezem a galambokat, és a legjobb takarmányt kapják, rendszeresen ellenõrzi õket az állatorvos és igen sok pénzt költöttem a dúcra” - válaszolta. Ennek ellenére szerintem mégis a dúccal volt a gond.

A dúc eleje teljesen nyitott volt, és emellett még a dúc aljzata sem tetszett! Azt, hogy ilyen melegben nyitva van a dúc megértettem, de emlékeztem a hidegre, amikor megérkeztem. Ha egy dúc ennyire nyitott, akkor benne a galamb teljesen ki van szolgáltatva a változó idõjárási körülményeknek és ennek, pedig igenis rossz hatása van a kondícióra. A versenyeredmények gyengék voltak, ezt már az elején gondoltam. „Az oka pedig a dúcban keresendõ” - mondtam. Kérdõ tekintettel nézett rám: „A dúcban?!” Ezt még soha sem hallotta senkitõl!

Azt gondolta, hogy elégendõ a sikerhez jó galambokat, jó gyógyszerezéssel és helyes edzésprogramban tartani – erre fel meséltem neki a körrõl és az összetevõirõl.

 

Egy másik látogatás

 

Voltam Taiwanban és Kínában is, de nem elõadást tartani. Ennek ellenére micsoda tapasztalás volt!

 

  • Mély benyomást tett rám vendéglátóim kedvessége valamint az emberek udvariassága.
  • Taiwan szépsége magával ragadott, nem csak szennyezettség volt ott, ahogyan azt mondták nekem még látogatásom elõtt.
  • Majd kiesett a szemem, amikor megláttam a forgalmat. Még soha ekkora zûrzavart, mint amit Taiwanon és Kínában láttam, nem láttam sehol, bár ennek ellenére nagyon kevés baleset történik.
  • Annak ellenére, hogy a rendõrök nem voltak valami barátságosak, mégis biztonságban éreztem magam, még a nagyvárosokban is. Otthon bezzeg a rendõrök barátságosak is és segítõkészek is, de mégsem érzem magam biztonságban a nagyvárosokban.
  • A néhai Mrs. Soong Ching Ling-nél tett látogatásom, Pekingben egy életre szóló élmény volt. Ennek a kiváló asszonynak a galambok voltak a nagy szerelmei.
  • Bár nem tartottam elõadásokat, azért találkoztam galambászokkal és meglátogattam néhány dúcot is.
  • Mivel a taiwani éghajlat nagyban különbözik a Kínaitól, ezért arra számítottam, hogy teljesen más dúcokkal fogok találkozni a két országban, de legnagyobb meglepetésemre ez nem így volt.

 

Kelet és Nyugat

 

Mr. Lai és Mr. Lai Tiwan két nagy bajnok, ahogyan errõl informáltak.  Abban a szerencsében részesültem, hogy találkozhattam a két bajnokkal, de sajnos nem tudtunk kommunikálni, a nyelvi hiányosságok miatt. Annak ellenére, hogy nem láttam a dúcokat, és a galambokat sem, a következõ megállapításokat tettem.

 

·       Jobb galambokkal rendelkeznek, mint a többség

·       Jó galambászok és

·       A dúc jobb, mint a többség dúca.

 

Hogy miért vagyok ebben olyan biztos? Ugyanis ezek a közös jellemzõi a bajnokoknak, bárhol éljenek is.

Mivel az éghajlat nagyban befolyásolja a dúc klímáját, ezért abban is van igazság, hogy az a dúc ami Hollandiában, vagy Kínában jó dúcnak számít, nem biztos, hogy annak számít mondjuk Taiwanon, és természetesen ez fordítva is így van.

De a galamb, az galamb, és annak bizony jó körülmények között kell élnie, hogy jó formába kerüljön, éljen bárhol is.

Többen azt vallják, hogy a gyõztesek nem azok közül kerülnek ki, akiknek a legjobb galambjai vannak, hanem azok közül, akiknek a legjobbak a dúcaik.

Lehet, hogy ez egy kicsit túlzás, de azért tartalmaz némi igazságot!

Azt figyeltem meg, hogy - az európaiaktól eltérõen - Kínában és Japánban sok galambász, nem tartja fontos tényezõnek a változó idõjárási körülményeket. Például, amikor szeles és hideg az idõjárás az európaiak bezárják a szellõzõket, melegben pedig kinyitják és így jobb lesz a dúc légmozgása. Akkor is tesznek lépéseket, amikor túl magas a páratartalom. Tehát, röviden szólva megtesznek mindent, amit csak tudnak, hogy ne tegyék ki a galambokat a különbözõ, változó, kedvezõtlen idõjárási viszonyoknak, melyek befolyásolhatják a galambok kondícióját.

 

Bonyolult

 

A dúc berendezése éppúgy, mint az építéshez használt anyag minõsége is sokat számít, ezért alaposan fontolóra kell venni. A legtöbb dúc a legtöbb országban fából készül. A fa jó, de természetesen nem mindegy, hogy milyen fa.

Az igazi kémény fa szépen néz ki, csillog, de az olyan, hogy abba még egy szöget is nehéz beleütni. Nos, ilyenbõl nem szabad galambdúcot építeni! Mert az ilyen fa, például nem szívja magába a nedvességet, a páratartalmat, ezért apró vízcseppeket lehet rajta látni. Tudják, hogy a Jansssen testvérek miért nem festették be soha a dúcukat? Mert attól féltek, hogy a fa elveszíti nedvszívó képességét.

Néhány fontos tulajdonsága egy jó dúcnak a következõ:

 

  • Száraz, de nem túlságosan száraz. Ha a dúc páratartalma 60-nál alacsonyabb, biztos lehetsz benne, hogy a galamboknak légzési problémái lesznek.
  • Meleg, de nem túlságosan meleg.
  • Nem huzatos, de van elég oxigén.
  • Nem túl világos, mert az, rossz a szemnek.
  • Mindkét napszakban, tehát nappal és éjszaka is nagyjából ugyanolyanok a körülmények.

 

Amivel viszont szintén meg kell birkóznunk, az az, hogy ezek a dolgok ellentmondásokat is hordoznak magukban.

Például, ha szeles az idõ és bezárjuk a szellõzõket, akkor lehet, hogy kevés lesz az oxigén. Ha meleg van és kinyitod a szellõzõket, akkor viszont lehet, hogy huzatos lesz a dúc. A megfelelõ egyensúly megtalálása a bajnokok mûvészete.

A szaksajtó és a bajnokok felelõssége, hogy segítsék egymást. Hiszen azt szeretnénk, ha a postagalambsport fair játék lenne, ugye? De egy sport csak akkor lehet fair, ha a körülmények egyformák a résztvevõk számára. Azok a bajnokok, akik galambásztársaikat meghívják dúclátogatásra, jó példával járnak elõl.

 

Belsõ

 

Már említettem a belsõ berendezés fontosságát. Sok dúc jól néz ki egy galambász számára: az ülõkék és a fészkek katonás rendben, szépen egymás alatt…de valóban kedvelik ezt a galambok is? Õk inkább a rendetlenséget és a sötét sarkokat kedvelik a fészeképítéshez. Emlékezzünk rá, hogy olyan madarak leszármazottai, akik a sziklák hasadékaiban építették fészküket.

 

 

A galamboknak arra is lehetõséget kell biztosítani, hogy helyet találjanak. Egy dúcban sokkal több ülõkének kellene lennie, mint ahány galamb van. 40 ülõke 40 galambbal kétségtelenül jól néz ki, de az ilyen dúcok nem megfelelõek. Európában sok fiatal elveszik a dúcokból. Sok tenyésztõ azt gondolja, ez azért van, mert buták.  De ez nem azért van! Sok galamb azért veszik el, mert nem találja a helyét, az otthonát a saját dúcában.

Itt van egy fiatal galamb példája, a tenyésztõ tõlem 5 km-re, délre lakott. Hozzám repült be a madara, amikor kb. 2 hónapos lehetett. Elvittem 40 km-re és délrõl engedtem, gondoltam, onnan könnyen hazatalál. De legnagyobb meglepetésemre, megint hozzám érkezett meg, pedig elrepült a saját dúca mellett. Ha egy fiatal galamb minden tréning nélkül 40 km-rõl visszatalált hozzám, ez inkább azt mutatja, hogy a galamb okos, nem? De akkor miért veszett el? Valószínûleg nem érezte jól magát a dúcában!

Úgy tûnik, hogy hiába van jó galamb, megfelelõ és jó minõségû táplálék, és a jó tréningezés sem elegendõ, ha maga a dúc nem jó. Ezért minden galambásznak elõször is a dúcot kell megvizsgálnia!

 

Igaz történet

 

Az egyik legnagyobb bajnok a néhai doktor Linssen volt. Mivel Klak-nak igen közeli barátja volt, ezért mindig kapott a legjobb Klak galambok fiataljaiból és egy olyan dúc várta a fiatalokat, amelyhez elviekben minden adott volt, hogy jó dúc legyen. De ennek ellenére, még egy tisztességes helyezést sem tudott elérni a galambokkal. Konzultált több állatorvossal, akik azt mondták, hogy a galambok nem betegek, igaz, kiugróan jó formában sincsenek.

Klak erre azt mondta: „Valami a dúccal van…”

Akkor Linssen doktor elhatározta, hogy még egyszer megpróbálja, és átépítette a dúcát, mintegy 30 méterrel, így a bejárat ezután a másik irányba nézett és máris nem fákkal lett körülvéve.

Teljesen megváltoztak a körülmények, és a galambok rögtön bajnokságot nyertek és velük együtt doktor Linssen is...

A dúc ugyanaz maradt, csak egy kis változtatás lett rajta elvégezve.

És ez a kis változtatás újból teljessé tette a bajnokság összetevõinek „körét”.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.