Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A 2002-es év Nyugat Európában

 

Így, az év vége felé az újságok és a TV, mérleget készítenek az elmúlt esztendõrõl. Sajnos, ez többször zárul negatív, mint pozitív eredménnyel…és bizony, ez a galambászatban sincs másképp. Nézzünk tehát vissza néhány fontosabb eseményt, ami 2002-ben történt. Nem mondhatnám, hogy túlzottan boldoggá tennének, de a rossz hír is hír, és nem futhatunk el elõlük.

 

2002. május 12.

 

Ez az a nap, amit a holland galambászok nem fognak elfelejteni! 2002. május 12. A TV kora reggeli adásában külön mûsorideje van a galambászoknak, ahol bemondták, hogy aznap nagyon erõs mágneses sugárzást mértek a Föld légkörében. Ezért nagy óvatosságra intették, a rendezõket, galambok feleresztésénél. De az idõjárás nem adott okot semmilyen aggodalomra, jó volt a látótávolság, és nem esett az esõ. Ezért, szinte minden tartományban kiadták a start engedélyt és megtartották az aktuális versenyt. „Ha ilyen idõben nem versenyzünk, akkor mikor?”- kérdezgették néhányan. „Mi baj történhet?”

Néhány órával késõbb már másképpen gondolták… Abban a kerületben, ahol én is versenyzek, egy 73 km-es rövidtávú verseny volt kitûzve, az öreg galambok részére. Azt gondoltuk, hogy minden galambunk otthon lesz kb. 55 perc múlva, de mekkorát tévedtünk! Még öt órával a feleresztés után is vártak díjak a nyerteseikre, ami bizony azt jelenti, hogy a galambok 2/3-a még a 15km/órás sebességet sem érte el. Úgy tûnt, mintha 1000 km-rõl versenyeznénk, nem pedig 73 km-rõl. Még a legidõsebb galambászaink sem tapasztaltak elõtte ilyen eseményt! Szóval lelkiekben már készültünk a hatalmas veszteségekre és egy olyan versenyszezonra, amely már az elején el lett rontva. De mi is történt a legnagyobb meglepetésünkre?! Hét órás repülés után minden galamb hazaérkezett 15 perc alatt. Tehát nem lett veszteség, mégis, egy meglehetõsen furcsa eredmény született. De miért is furcsa? Az ilyen versenyeken mindig ugyanaz a történet: a megbízható, jó galambok késnek, a bajnok galamboknak gyenge eredménye lesz, és a sereghajtók, akik mindig késnek, most díjakat nyernek.

De azóta, egyetlen galambász sem nevet, ha azt hallja, hogy mágneses kisugárzás van a levegõben.

 

Felejthetetlen

 

Június elsõ hétvégje ismét felejthetetlen élményekkel gazdagította a galambászokat. Legalábbis azokat, akik, Tipes rendszerrel versenyeznek Hollandiában.

Reggel, amikor a rövidtávú versenyrõl megérkeztek a galambok, az egyik galambász telefonált a másiknak és azt mondta, hogy a rendszer nem regisztrált egyetlen galambot sem. Akik elõször észrevették a hibát, azt gondolták, hogy a bekosarazásnál történhetett a probléma, de aztán kiderült, hogy az egész országban egyetlen galambot sem regisztrált ez a rendszer.

Sajnos én is elmondhatom, hogy milyen rosszul érzi magát az ember, amikor megérkezik a kedvenc galambja, majd ránéz a rögzítõ rendszerre, ahol meg az van kiírva: „Nem érkezett még madár.” Mivel a holland galambászok 25%-a használja ezt a rendszert, el lehet képzelni, hogy micsoda fejetlenség uralkodott azon a napon a galambászok körében! Káromkodtak, morogtak. „Mit tegyünk most?” – ez volt a nagy kérdés.

Persze azok a galambászok, akik Tipes-szel versenyeznek, szerették volna töröltetni ezt az utat, a másik tábor pedig pont az ellenkezõjét akarta elérni.

Nagy volt a zûrzavar, mivel egyes klubbokban szinte mindenki Tipes rendszert használ, más klubbokban szinte egyetlen versenyzõ sem és persze ezek egy kerületben versenyeznek. Németországban és Belgiumban a Tipes rendszert használóknak semmi gondjuk nem volt a versenyzés során, tehát felmerült a kérdés, hogy mit történhetett?

Késõbb aztán kiderült, hogy az újonnan fejlesztett szoftver volt a hibás! Felcserélte a dátumot és Június 2.-a helyett, Február 6.-át jelzett. (02-06/06/02)

 

A belgák is

 

Persze a belgáknak is voltak emlékezetes napjaik 2002-ben! A Nemzeti Bajnokságban kiírt Bourges-i út elõtt két héttel, Orleansból katasztrófa verseny volt. A galambok egyharmada elveszett, közöttük számos Ász és bajnok galamb is. Az ok az idõjárásban keresendõ, de a java még csak ezután jött.  Szeptemberben a La Sourterraine volt bejegyezve a naptárba (kb 550 km-res verseny). A galambokat csütörtökön kosarazták be és két nappal késõbb kellett volna õket engedni. De a kedvezõtlen idõjárás miatt újból és újból elhalasztották a startot. A sajtó szenzációt szimatolt. Az újságok és a TV minden figyelmét azokra a szegény galambokra irányította (mintegy 20 000-ren voltak) akik bekosarazván, már 6 napja várták az indulást. Erre már az állatvédõk is felszólaltak, tehát megint a negatív hírek között szerepelt a galamb sport. Bár volt néhány galambász, aki egyáltalán nem volt pesszimista. A barcelonai versenyre emlékeztettek, ahol szintén egy hétig vártak bekosarazva a galambok. A többiek nem értettek ezzel egyet, mondván: „ A barcelonai versenyt a tapasztalt öreg galambok számára rendezik, ezzel szemben ezek a fiatalok nem tudják majd teljesíteni a távot, mert az izomzatuk elmerevedik, és a madarak pedig stresszben vannak. Ha mégis, ennek ellenére megrendezik a versenyt, nagyon nagyok lesznek a veszteségek! „

Végül, miután a galambok egy teljes hétig voltak kosárban, elengedték õket.  Sok galamb el sem indult, el sem hagyta a feleresztési helyet. Valóban, a verseny nagy veszteségekkel ért véget, és „végre” a sajtó is talált egy okot, hogy teljesen lehúzza a postagalamb sportot. Ezt írták: „ A postagalamb sport egy nagy cirkusz, amit abba kellene már hagyni…Néhány lap a címoldalon hozta ezt!

Érdekes volt azt is megfigyelni, hogy néhány galambásznak megérkeztek a galambjai, míg mások hatalmas veszteségeket szenvedtek. Természetesen a galambok egészségi állapota volt az a tényezõ, ami miatt ekkora különbségek lehettek. Bár azért meg kell jegyeznem, hogy Hollandiában ez soha nem fordulhatna elõ. A szállító jármûvek visszatérnek, ha nem tudják felengedni a galambokat.

Akik vonattal szállítják a galambokat, azok számára nincs visszaút, ezért a belgák azt tervezik, hogy a jövõben megszüntetik a vonattal való szállítást.

 

Németország

 

Egy másik rossz hír Németországból érkezett és ez valóban annak is számít! Évek óta a galambászok többsége nem tudja a fiatal galambok egészségét megõrizni és ez a helyzet egyre rosszabb lesz! Néhányan már abba is hagyták a fiatalokkal való versenyzést. A német galambászok szaklapjában (Die Brieftaube) sokan, orvosok és tudósok hetekig vitatkoztak a fiatalok betegségérõl.

„Mi lehet a betegségek oka, és hogyan tudnánk ezt a helyzetet megoldani?”-ezek voltak a feltett kérdések.

Néhányan azt állították, hogy Adeno és Coli, vagy ezek keveréke a betegség, mások azt mondták, hogy herpesz, megint mások pedig egy új vírusra hivatkoznak, a circo vírusra.

De bármi is legyen, a helyzet, csak egy kicsit kisebb  a katasztrófánál. Néhány galambásznak pedig e, az „utolsó csepp a pohárban” elég ahhoz, hogy abbahagyják a galambászatot. És ráadásul, a világon a legtöbb vitamint és antibiotikumot a németek adják a galambjaiknak.

Lehet, hogy a német galamboknak kisebb lett az immunitása az évek során? Mivel a Coli fertõzés már több országban is megjelent és komoly problémát okoz, ezért egy másik cikkben visszatérünk még rá.

 

Veszteségek

 

És ott van még a rengeteg veszteség a fiatalok versenyén Hollandiában, Belgiumban és Németországban. Mind a helyi, mind a nemzetközi szervezetek foglalkoznak az okok kiderítésével, de nem sok eredménnyel. A nemzetközi szövetség létrehozott egy bizottságot, amely kifejezetten a fiatal galambokkal és a fiatalok versenyeivel foglalkozik. Meghatározták, hogy a fiatalok versenyinek távolságát 400 km-ben kell maximalizálni! A tenyésztõk többsége nem fogadta el ezt az álláspontot, és nagyon dühösen reagáltak. Nem tagadták, hiszen nem is tagadhatták volna a veszteségeket, de véleményük szerint nem a távolság az, ami a jelentõs veszteségeket okozta. A legtöbb fiatal az edzések, vagy az elsõ egy-két verseny során tûnik el, és ezek a versenyek még mind rövidtávúak. Ebbõl arra következtethetünk, hogy ezek a veszteségek a tapasztalatlanság rovására írhatóak. „De miért nem tudtunk hasonló veszteségekrõl a múltban?” – kérdezik joggal a tenyésztõk.

Régebben nem volt annyi autó, mint manapság. Mégis, az intenzívebb edzések ellenére nagyobbak a veszteségek.

Egy másik vélemény szerint a túlzott gyógyszerezés következménye, hogy elvesznek a fiatalok, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy az egészséges, jó kondícióban lévõ galambok is elvesznek.

Néhányan az idõjárást okolják a veszteségek miatt, de ez sem igaz, hiszen jó idõben is vannak tömeges hiányok.

Aztán vannak olyan galambászok, akik arra hivatkoznak, hogy a levegõ tele van mindenféle szeméttel, meg itt vannak a mobil telefonok az Internet, de az a furcsa az egészben, hogy az öreg galambok nem vesznek el, és nem is minden héten történnek veszteségek.

Viszont az is igaz, hogy a repülõterek közelében mindig is több galamb tûnik el, mint bárhol máshol. Tehát úgy tûnik, hogy nincs senkinek igazán megfelelõ válasza, de a legnagyobb meglepetésemre, amikor Kínában jártam, akkor is a fiatalok veszteségérõl kérdeztek.

 

Héja

 

A másik rossz hír a héjákkal kapcsolatos. A héja probléma egyre nagyobb méreteket ölt mind Európában, mind pedig Amerikában. Sok helyen, ha télen kiengedik a galambokat, akkor valamennyit elkaphatja a héja, hiszen télen aligha akad más eledel a ragadozók számára, mivel az énekes madarak elköltöznek a melegebb vidékekre, mint Spanyolország vagy Afrika és nem is térnek vissza egészen Áprilisig.

Ráadásul a héják védett madarak és tilos rájuk vadászni. Ez bizony meglehetõsen frusztráló.

 

Elektromos rögzítés

 

A másik rossz hír az, hogy a belgák nagyon szomorúak néhány új szabály miatt.

Az elsõ ilyen szabály, hogy most már csak az állatorvosok olthatnak a paramyxo ellen. Régebben a tenyésztõk megtehették a szükséges lépéseket, mint a farmerek a csirkékkel.

 

Néhányan azt mondják, hogy ez összesküvés az állatorvosok és a kormány között. Mivel a tenyésztõk száma jelentõsen csökkent, ezért azoknak az állatorvosoknak, akik csak galambokkal foglalkoznak, bizony jelentõsen csökkent a jövedelme. Ráadásul most már azt is betiltották, hogy gyógyszereket áruljanak, így még nehezebbé vált az állatorvosok helyzete. Ha a galambot betegnek találják, receptet írnak, és a tenyésztõ megy a gyógyszertárba…

Most, hogy a galambászok már nem olthatják be a saját galambjaikat, néhányan úgy érzik, hogy elárulták õket. „A pénzünket akarják….mormogják”.

A másik nagy port felkavart ügy Belgiumban az elektromos rögzítés. Németországban és Hollandiában már hozzászoktak a tenyésztõk, de Belgiumban még csak két éve engedték meg hosszú távú versenyeknél. 2003-ban a szövetség engedélyt adott a középtávú versenyeken való használatra is.

És a „kis ember”, kis pénzzel azt érzi, hogy megint elárulták, becsapták. Sokan azt mondják, hogy ez nem igazságos, hiszen az egyik tenyésztõ manuálisan rögzít, míg a másik elektromos órával, a különbség 12 másodperc is lehet galambokként. És tényleg vannak arra példák, hogy galambok nemzeti versenyeket vesztettek el, mivel manuálisan rögzítették õket az elektromos rendszerrel versenyzõkkel szemben. Most azt mondogatják a tenyésztõk, hogy abbahagyják a sportot - de azért ezt kétlem.

Hollandiában is nagy volt az ellenállás, azt mondogatták a holland tenyésztõk is, hogy abbahagyják a sportot, ha az elektromos rögzítést kötelezõvé teszik, de ennek pont az ellenkezõje történt. Hallottam, hogy néhány öreg galambász azt mondogatja: „Hála az elektromos rögzítõnek, még mindig tudok versenyezni!”

 

DNA

 

Ma már lehetséges DNA vizsgálattal ellenõrizni a galambok származását. Két toll a hímtõl, a tojótól, illetve a fiataltól, és majdnem 100 %-ig biztosak lehetünk a fiatal galamb származásában. Bár ez meglehetõsen kényes terület, hiszen nem lehet mindig a tenyésztõt okolni, ha valami nem stimmel a szülõkkel, mivel néha maguk a galambok párzanak félre .

De ha mondjuk 10 fiú - illetve lánytestvérnek kellene lenni és a DNA teszt azt mutatja, hogy egyik sem testvér, akkor már lehet okod kételkedni! Nos, hát ilyen pletykák keringenek. De ha csak pletyka, akkor is rossz annak, akirõl terjesztik, hiszen ha valakit hamisan vádoltak, az minden, csak éppen nem humoros.

De azért ebben az a jó hír, hogy legalább az, aki csalni akar, kétszer is meggondolja, mivel a reputációja tönkremehet egy életre.

 

Még több jó hír

 

Mindig megkérdezik tõlem, hogy jelentek-e meg új csillagok a galambászatban Belgiumban, vagy Hollandiában. A válasz szinte mindig ugyanaz: csak néhány, mivel a mi sportunkban mindig ugyanazok a nevek kerülnek a rivaldafénybe. Lehet, hogy akad egy-egy rosszabb év, de azután újra jól megy a versenyzés.

De persze nem szabad elfelejtkezni a belga Van Elsacker fantasztikus eredményeirõl és amerikai társa Mardiss középtávon nyújtott teljesítményérõl. Hollandiában, Volkens és a fiatal Bas Verkerk (mindössze 25 éves) és édesapja értek el kimagasló helyezéseket. Õk mindnyájan fantasztikusak voltak 2002-ben.

Volkens volt a kétnapos versenyek sztárja, Verkerk pedig szenzációs volt az egynapos utakon (400-tól 700 km-ig). Az utóbbi fogja Hollandiát képviselni a Franciaországban megrendezésre kerülõ Olimpián nem kevesebb, mint 3 galambbal, ami tudomásom szerint Hollandiában is egyedinek számít.

 

 

Gyakran kérdezik meg tõlem a galambászat jövõjét is. Sajnos, a galambászok száma ismét csökkent. Belgiumban 10 évvel ezelõtt még 3 millió gyûrût gyártottak, a jövõ évre már csak 2.5 milliót, de a szövetség attól tart, hogy mindössze 2 milliót tudnak majd eladni. Tehát ez azt jelenti, hogy 10 év alatt 1 millióval csökkent a fiatal galambok száma.

Azért van egy jó hírem is, mégpedig az, hogy a Holland nemzeti szövetség rendezvényén egy termet dugig megtöltöttek a fiatal galambászok. Úgy tûnik, hogy 2002-ben több fiatal kezdett el versenyezni.

Sajnos, még mindig több galambász hagyta abba a versenyzést, de látván, hogy sok fiatal is érdeklõdik a galambok és a galambászat iránt, ez mégis egy jó jel ezekben nehéz idõkben.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.